Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
412 BALOGH SÁNDOR törvényjavaslat parlamenti vitája során Barankovics István vállalta magára a nemleges kisebbségi vélemény előadását. Az országgyűlés azonban a Demokrata Néppárt, a Keresztény Női Tábor és a Független Magyar Demokrata Párt néhány képviselőjétől eltekintve egyöntetűen az iskolák államosítására szavazott. A vita befejezésekor az országgyűlés elnöke — 66 ellenzéki képviselő írásbeli indítványára — név szerinti nyílt szavazást rendelt el. A szavazás ilyen módja a felszabadulás óta először fordult elő a magyar törvényhozásban. A 293 jelenlevő képviselő közül 230 szavazott igen-nel és 63 nem-mel.6 1 1947—1948 folyamán lényegében valamennyi európai népi demokratikus állam kétoldalú szerződésre lépett egymással és a Szovjetunióval. Magyarország elsőként 1947. december 8-án Jugoszláviával kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. Ezt követte 1948. január 24-én a magyar—román, február 18-án a magyar—szovjet június 18-án a magyar—lengyel július 16-án pedig a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírása.6 2 Ezután a Szovjetunió és európai szövetségesei már azonos módon léptek fel a különböző nemzetközi fórumokon. De hasonlóan azonos módon foglaltak állást a népi demokratikus államok kommunista pártjai és kormányai a belpolitika minden fő és számos részkérdésében is. A népi demokratikus kormányok az 1944—1948-as időszakban tulajdonképpen végig éltek a rendeletek kibocsátására adott felhatalmazással, amelyet a törvényhozástól kaptak. A parlament, a belpolitikai viszonyoktól függően, vita nélkül vagy kisebb-nagyobb vitáktól kísérve szavazta meg a vonatkozó jogszabályokat. A rendeletekkel való kormányzásra bizonyos időpontokban és kérdésekben feltétlenül szükség volt, de a felhatalmazás „folyamatossága" kétségtelenül csökkentette a törvényhozás szerepét és jelentőségét. Hasonlóan gyengítette a parlamentáris demokrácia maradéktalan érvényesülését az is, hogy a felszabadulás után — a helyi tanácsok létrehozásáig — csupán a fővárosban és környékén voltak törvényhatósági bizottsági választások.6 3 Ennek döntően az volt az oka, hogy a baloldali pártok, különös tekintettel a jobbszárny által „terhelt" kisgazdapártra, csak a választójog lényeges szűkítése esetén merték volna megkockáztatni ezeket a választásokat. Az 1946. június—júliusi pártközi tárgyalásokon a koalíciós pártok vezetői elvben már megegyeztek a törvényhatósági bizottsági választások közeli megtartásában,6 4 de előbb a pénzügyi stabilizációra való felkészülésre, majd egyéb belpolitikai problémákra hivatkozva egyre halasztották a választások időpontjának kijelölését. Ily módon a 61 Országgyűlés Naplója. Hiteles kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája, Budapest, 1948. IV. köt. 558. 62 A magyar—csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 1949. április 16-án — a csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság ügyének rendezése után — lépett életbe. 63 Budapesten és környékén 1945. október 7-én voltak törvényhatósági választások. 64 Az 1946. július 16-i pártközi értekezleten született megállapodás arról, hogy a közigazgatási reform és a választójogi törvény előkészítésével kapcsolatos munkálatokat a pártok oly módon és ütemben végzik el, hogy a községi választások még 1946 őszén megtarthatók legyenek.
