Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 409 A választójogi törvény értelmében azok kaphattak a választói jogosultságukat igazoló névjegyzékkivonatot, amelynek kék színe volt, akik a választás napján foglalkozásuk, vagy más indokolt elfoglaltságuk miatt nem maradhattak a lakóhelyükön, és ezért arra kényszerültek, hogy tartózkodási helyükön szavazzanak. A választásokon 63000-cn szavaztak névjegyzékkivonattal az országban.5 0 Ez persze távolról sem jelentette azt, hogy minden esetben visszaélésről lehetne beszélni. Hiszen ezzel szavaztak a külföldön dolgozók, a munkájuk jellegéből kifolyólag nem a lakóhelyükön tartózkodók, pl. vasutasok. Továbbá a mintegy 10000 aktivistája a különböző pártoknak, akik a választások napján szintén lakóhelyüktől távol voltak. A hamisan leadott szavazatok számától és pártonkénti megoszlásától függetlenül, ez természetesen törvénysértő cselekedet volt, és súlyos erkölcsi és politikai károkat okozott a népi demokratikus Magyarországnak. A koalíciós pártok körében felmerült nézeteltérések és ellentétek miatt Dinnyés Lajos csak 1947. szeptember 23-án tudta megalakítani kormányát, amelyben az M KP 5, az FKGP és az SZDP 4—4, az NPP pedig 2 helyet kapott. A Dinnyés-kormány október 7-én terjesztette elő programját az országgyűlésben. A szilárd parlamenti többség kellő biztonságot nyújtott számára nemcsak a zavartalan kormányzáshoz, hanem azoknak a törvényjavaslatoknak a kidolgozása és elfogadtatása szempontjából is, amelyek döntően a nagytőke kisajátítását, az állam és az egyház viszonyának rendezését, valamint a Szovjetunióval és az európai népi demokráciákkal való kapcsolatok szorosabbra fűzését célozták. A kormány helyzetét lényegesen megkönnyítette az a körülmény is, hogy a viszonylag nagy számú parlamenti ellenzék egyáltalán nem volt egységes, s valójában csupán a Magyar Függetlenségi Párt51 és a Keresztény Női Tábor bizonyult „kemény" ellenzéknek. A Magyar Radikális Párt, a Polgári Demokrata Párt és a Független Magyar Demokrata Párt, sőt nem egyszer még a Demokrata Néppárt is inkább csak a lojális ellenzék szerepét töltötte be.5 2 Ez persze korántsem jelentette azt, hogy a szóban forgó pártok képviselői minden törvényjavaslattal egyetértettek, vagy nem terjesztettek volna elő módosító indítványokat a vita során. A szavazás eredménye azonban gyakran rácáfolt a vitákra, mert az ellenszavazatok száma kisebb volt, mint ahogyan erre az előzményekből következtetni lehetett volna. Az MRP, a PDP és részben az FM DP általában támogatta vagy tudomásul vette a nagytőke kisajátítását, és nem 50 Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945—1947. Kossuth Könyvkiadó 1975. 601—602. 51 A Választási Bíróság 1947. november 20-i határozatát, amely a Magyar Köztársaság nevében kimondta, hogy „A Magyar Függetlenségi Párt listáján megválasztott valamennyi és az ítéletben név szerint felsorolt országgyűlési képviselők képviselői megbízatását, valamint valamennyi és az ítéletben felsorolt pótképviselő jelölését az 1945: VIII. tc. 56.§-ár.ak c) pontja alapján választás eredményének helyesbítése mellett megsemmisíti", az országgyűlés 1947. november 21-i ülésén ismertették. Ezzel az MFP parlamenti szereplése befejeződött. 52 Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944—1949. Kossuth Könyvkiadó 1983. 218—240.
