Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
400 BALOGH SÁNDOR testet. A törvényalkotói tevékenység szerepét és jelentőségét jól érzékelteti az is, hogy 1945. novemberétől 1947. augusztusáig, tehát a nemzetgyűlés feloszlatásáig több mint 40 törvény született, részben eredeti törvényjavaslatok, részben pedig kormányrendeletek utólagos törvényerőre emelése révén. Ebben a periódusban született törvény többek között az államformáról, a telepítésről és a földreform befejezésének előmozdításáról, a szénbányák államosításáról, a törvényes öröklésre vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról, a munkavállalók egyéni szabadságát, jogegyenlőségét és emberi méltóságát sértő egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről, a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele tárgyában, a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegezéséről és következményeinek enyhítéséről, a nem/etgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről, egyes címek és rangok megszüntetéséről, az 1946—1947. évi állami költségvetésről, a hároméves gazdasági tervről és a Párizsban 1947. február 10-én kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában. A törvények szinte kivétel nélkül magukon viselték a kompromisszum jegyeit, vagyis annak tényét, hogy a koalíciós partnerek általában kölcsönösen engedményeket tettek egymásnak a törvényjavaslatok elfogadásakor. Az engedmények mértéke és jellege azonban sokban függött a pillanatnyi belpolitikai erőviszonyoktól, s részben a nemzetközi helyzet alakulásától. A törvények kompromisszumos jellege legszembetűnőbben talán mégis azokban a jogszabályokban tükröződik, amelyek az államhatalommal, illetőleg az államhatalom gyakorlásával voltak kapcsolatosak. A nemzetgyűlés 1945. decemberében még úgyszólván vita nélkül szavazta meg az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945:XI. tc-t. A törvény rögzítette, hogy a nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás képviselője. Megállapította továbbá azt is, hogy a képviselők részére biztosítja a mentelmi jogot, a nemzetgyűlés és tagjai ugyanabban a büntetőjogi védelemben részesülnek, mint amelyet a büntetőtörvények „az Országgyűlés, annak bizottságai és tagjai részére, valamint működésük védelmére biztosítanak".28 F.zenkívül a törvény szabályozta a Politikai Bizottság, a Nemzeti Főtanács és a kormány hatáskörét és felelősségét is. A baloldali pártok 1945 1946 fordulóján vetették fel a köztársasági államforma megteremtésének az időszerűségét. Ezzel az volt a közvetlen céljuk, hogy a kisgazdapárti centrum vezetőit, s személy szerint Nagy Ferencet, Kovács Bélát és Varga Bélát akik a paraszti-polgári demokrácia programját hirdették — a köztársaság kérdésében nyílt színvallásra kényszerítsék. Másfelől pedig, hogy lazítsák, s ha lehet, esetleg megbontsák a centrum és a jobbszárny, illetőleg az FKGP és a katolikus klérus mind szorosabb együttműködését. A baloldali pártok elképzeléseinek az is kedvezett, hogy az ellenzéki PDP és MRP szintén határozottan támogatták a köztarsaság megteremtésérc vonatkozó javaslatot. Ebben a helyzetben Nagy Ferenc és társai semmiképpen sem vállalkozhattak az egyetlen olyan politikai csoport vezetésére, amely nyíltan szövetségre lép a legitimistákkal - szemben a köztársaság 28 IX7X: V. tc. 152. és 173. §., valamint az I914:XL. tc. 2. és 7.§.
