Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
396 BALOGH SÁNDOR A választójogi törvény végső fokon a függetlenségi front baloldala és jobboldala közötti megállapodás, kompromisszum eredménye volt, amelynek létrejöttében azonban a nemzetközi tényezők, a szövetséges nagyhatalmak is döntő szerepet játszottak. Nem véletlenül hangsúlyozta a parasztpárti Jócsik Lajos előadói beszédében, hogy a törvényjavaslat elkészítésénél az Ideiglenes Nemzeti Kormány figyelembe vette azt is, hogy a választások „a demokratikus újjáépítés legfontosabb lépését jelentik, melynek az a jelentősége, hogy bent az országban demonstrálja a hatalomnak a szabaddá vált demokratikus erők által történt végleges, minden eddigi ideiglenességtől mentes birtokbavételét, a külföld felé pedig bemutatja a magyar demokrácia szilárdságát és a magyar közvéleményben való megalapozottságát".2 0 A választójogi törvény, szelleme és betűje szerint, kétségkívül nemzetközi összehasonlításban is igen demokratikus jellegű jogszabály volt, megvalósította az általános, egyenlő, közvetlen, arányos és titkos választási rendszert Magyarországon. így legfeljebb csak azt lehet hiányosságként felróni, hogy nem tartalmazta a visszahívhatóságot és a képviselők beszámolási kötelezettségét. Valójában azonban a választókerületenkénti lajstromos választások esetében a fentebbieknek csak elvi, illetőleg erkölcsi jelentősége lehetett volna a választójogi törvényben. 1945. november 4-én 4774 653-an (92,4%) járultak az urnákhoz, és ott 4 730409 érvényes szavazatot adtak le.2 1 Az érvényes szavazatok pártonkénti megoszlása az alábbi képet mutatta: Nemzeti Parasztpárt 325 284 (6,87%), Magyar Radikális Párt 5762 (0,12%), Polgári Demokrata Párt 76424 (1,62%), Magyar Kommunista Párt 802122 (16,95%), Független kisgazdapárt 2697 508 (57,03%), Szociáldemokrata Párt 823 314 (17,41%). A nemzetgyűlési választásokon a „polgári tábor" szinte egyöntetű támogatását élvező kisgazdapárt megszerezte tehát a szavazatok abszolút többségét. A kommunisták—szociáldemokraták—parasztpártiak együttes 41,23%-os szavazati aránya azonban arról tanúskodott, hogy a baloldal az új nemzetgyűlésben is jelentős erőt képvisel. Kisebbségként ugyan, de mégis olyan erőként került ki tehát a választásokból, amelyet a rendkívül súlyos gazdasági helyzetben és a korabeli nemzetközi viszonyok mellett — az ország sorsa feletti döntések meghozatalánál — nem lehetett mellőzni. A baloldal súlyát növelte az is, hogy a kisgazdapárti balszárny változatlanul vállalta a baloldali pártokkal megvalósított együttműködést. Amennyiben tehát a függetlenségi fronton belül a baloldal egységesen lépett fel, döntő tényezője lehetett az ország politikai életének. Ez magyarázza, hogy Magyarországon a nemzetgyűlési választások után is csak koalíciós kormányt lehetett alakítani, kizárt dolog volt, hogy a többségi kisgazdapárt egyedül vállalhassa a kormányzás felelősségét. Szekfü Gyula úgy látja, hogy a kisgazdapárt elsősorban szervezeti gyengesége miatt nem alakíthatott volna egyedül kormányt: „Ez nem kevesebbet jelentett volna, mint a város és vidék nyílt küzdelmét, amikor is a munkásság első pillanatban hatalmába keríthette volna Budapestet és a többi várost, viszont a 20 Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója. 104. 21 PI Arch. 253. f. Faragó-féle választási statisztika. 1945.
