Századok – 1985
Folyóiratszemle - Bachmaier Peter: Osztrák–magyar kultúrpolitika Bulgáriában az I. világháború idején I/285
FOLYÓI RATSZEM LE 285 technikailag már az Egyesült Államoktól függő kubai tőkés elit az 1895—98-as háború éveit havannai visszavonultságban töltötte, várva, hogy a Spanyolországgal fennálló anakronisztikus viszony számára kedvező módon szűnjön meg. A Kuba elszakadását jogilag is rögzítő 1902-es alkotmány már intézményesen is biztosította a szigetország új, 20. századi, noha inkább a 19. század gyakorlatának megfelelő függőségét a nagy északi szomszédtól. (Latin American Research Review, 1983. évi I. szám, 127—142. old) M. T. BACHMAIER, PETER OSZTRÁK-MAGYAR KULTÚRPOLITIKA BULGÁRIÁBAN AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Az I. világháború idején a Monarchia katonai, politikai és gazdasági expanziójával összefüggésben egyre nagyobb szerephez jutott az ún. külügyi kultúrpolitika. Bulgáriában a különösen 1917—18-ban vált intenzívvé a Monarchia kultúrpolitikai aktivitása. Jelentősen megnőtt a szófiai katolikus iskolák, a plovdivi német iskola és a ruszei katolikus leányiskola dotációja. A ruszei katolikus leányiskolát 1917-ben német nyelvű osztrák—magyar intézménnyé fejlesztették, 200 leánytanulóval. A katolikus egyház külön kezdeményezéseket tett, melyeknek célja a bolgár ortodox egyház és a katolikus egyház, uniója volt. Ehhez, mindenekelőtt a királyi családban, a bolgár értelmiség sorai között és bolgár egyházi körökben kívántak híveket szerezni. Osztrák és magyar tudósok előadásaikkal a bolgár szellemi élet vezetői között segítették a Monarchia befolyásának terjedését. 1917—18-ban neves tudósok több előadást tartottak a szófiai egyetemen s a tiszti klubban, melyek politikai és társadalmi eseményszámba mentek. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert előadásában a magyar és a bolgár politikai fejlődés rokonvonásait, a hosszú elnyomatást és a függetlenségért vívott harcokat emelte ki a két nép történelméből. Ki is váltotta ezzel Czernin követ rosszallását. Kidolgozták egy szófiai osztrák—magyar kultúrpalota tervét is, mely kiállításokkal, színielőadásokkal, hangversenyekkel és egyéb rendezvényekkel biztosította volna Ausztria—Magyarország állandó kulturális jelenlétét Bulgáriában. Mindezek ellenére feltűnő, hogy a bulgáriai kulturális kiadások összege, összevetve az albán iskolaakcióéval, szerénynek mondható, s a legtöbb terv meg sem valósult. Ennek okát a bolgár kormány bizonyos ellenállásában láthatjuk, mivel az— tekintettel a hazai értelmiség nagy részének beállítottságára — nem járult hozzá az osztrák—magyar (és német) befolyás erősítéséhez. Ausztria—Magyarország ezért változtatott elképzelésein, s bolgár diákok Monarchia-beli képzését kezdeményezte. 1917-ben Bécsben ipari és állami adományokból egy bolgár kollégiumot létesítettek. Továbbá bolgár részleget hoztak létre a Mährisch—Weisskirchen-i katonai főreáliskolában, bolgár diákokat képeztek polgári és szakiskolákban, s bolgár papnövendékeket a hollabrunni szemináriumban. Valamennyi kultúrpolitikai irányú akciót a külügyminisztérium tervezte, irányította vagy legalábbis közvetítette. Céljuk az volt, hogy befolyásolják a bolgár értelmiség és főleg az ifjúság szellemi és politikai orientációját. Jellemző a gazdasági és egyházi körök érdekeivel való összefonódás, azok részvétele az akciók tervezésében, kivitelezésében és finanszírozásában. Ausztria—Magyarország bulgáriai külügyi kultúrpolitikáját az állandóan növekvő német befolyás figyelembevételével kell szemlélnünk; ez késztette a Monarchiát aktívabb tevékenységre. Mindenekelőtt a törökországi dominancia elvesztése — ahonnan éppen az erősebb szövetséges szorította ki — késztette a Monarchiát bulgáriai erőfeszítésekre, hogy legalább ott tartani tudja pozícióját. (Österreichische Osthefte 1981. 4. 430—450.) H. У.
