Századok – 1985
Folyóiratszemle - Schmid Georg: A Ballhausplatz 1848–1918 I/279
FOLYÓI RATSZEM LE 279 Magyar szerző tollából 1 tanulmány jelent meg.3 Magyar vonatkozású témákkal csupán elvétve találkozhatunk. Mindez nem jeleni egyúttal elzárkózást a magyar történelem problémáitól. A folyóirat szemléletének nyitottságát mutatja egy salzburgi tanár közleménye: a szerző arról számol be, hogyan sikerült 2 óra keretében valamelyest igazítania az. osztrák történelemkönyvekben található egyoldalúságokon és elfogultságokon. A tanulók kollektív szövegelemzés keretében mutatták ki annak az objektívnek semmiképpen sem nevezhető megközelítési módnak az ellentmondásait, ahogyan egy történelmi kézikönyv szerzői az 1809-es tiroli népfelkelést, illetve az I848/49-es magyar szabadságharcot s azok vezetőit ábrázolják — idealizálva a tiroliak harcát, s bagatellizálva a magyar mozgalom jelentőségét.4 A másik magyar vonatkozású közlemény egy holland szerző munkája. A szerző holland levéltári anyagok alapján ismerteti a magyar—osztrák kapcsolatok eddig nem tárgyalt vonatkozását, az 192l-es velencei egyezmény végrehajtása során felmerült pénzügyi vitákat, s az azok rendezésére létrehozott nemzetközi döntőbiróság munkáját.5 Kevés viszonylag a kortörténet-kutatás elméletével foglalkozó tanulmány. 1979 végén egy a kortörténet és helytörténet kapcsolatait tárgyaló tanulmány jelent meg, melynek szerzője a legújabbkori helytörténeti kutatás és a társadalomtudomány szoros kapcsolatáról értekezik, szinte azonosítva a két diszciplínát.6 Egy másik szerző a kortörténet fogalmának meghatározására tesz kísérletet, megpróbálja elhelyezni a kortörténetet a történettudomány egészében, végül a kortörténet és a tanítás kapcsolatait elemzi. A kortörténeti kutatás időhatárának megállapításával ő sem boldogul, csupán jelzi, hogy egyre inkább az 1945 utáni időszak képezi majd a kutatás tárgyát.1 Talán sikerült e rövid ismertetés keretében felvázolni a kortörténeti kutatások eredményeinek helyet adó folyóirat jellemzőit, erényeit, hibáit. A „Zeitgeschichte" léte önmagában is nagyra értékelhető: egy kis országban is lehetséges a kortörténet-írás számára önálló fórum létrehozása s eredményes működése. H V SCHMID, GEORG A BALLHAUSPLATZ 1848—1918 A Staatskanzlei Ballhausplatzon emelkedő palotája 1848-tól külügyminisztériumként funkcionált, s az épület a Habsburg-monarchia európai nagyhatalmiságának egyik szimbólumává vált. A miniszteri székben gyakran cserélődtek a személyek, a külpolitika állandóságát a vezetést mindig magának megtartó Ferenc József s a zártkörű hivatalnoki kar biztosította. S bár a diplomáciai személyzet igyekezett magát elkülöniteni a politikai élet egyéb szféráitól, a bel- és a külügyek gyakran összefonódtak (a külügyminiszter elnökölt az uralkodó távollétében a közös minisztertanács ülésein, s lényegében belpolitikai természetű ügy miatt bukott meg Kálnoky). A kétarcúság más területeken is jelentkezett: a külpolitikai vonalvezetés „nemzeti" jellege is kettősnek mutatkozott. így a német kapcsolatok esetében nem zárhatjuk ki teljesen a nemzeti motívumokat, ugyanakkor a — főleg magyar és német — arisztokrata családok soraiból verbuválódott diplomáciai kar „nemzetek feletti" tudattal bírt. A stabilitás megőrzéséhez szükséges óvatosság azonban gyakran passzivitáshoz vezetett. Ennek következtében a Berlin és Bécs közötti 3 Frank. Tibor: Die österreichische Propaganda des Dualismus in England 1866 bis 1870 = Zg 3 (1976. aug.—szept.) 11—12. sz. 337—348. 4 Gauss, Reinhard: Andreas Hofer — Freiheitsheld, Ludwig Kossuth — fanatischer Nationalist? = Zg 3 (1975. nov.) 2. sz. 45—55. 5 Bosnians, Jacques: Das Schiedsgericht zur Regelung der westungarischen Frage 1922—23. = Zg 7 (1980. ápr.) 7. sz. 233—257. 6 Hanisch, Ernst: Regionalische Zeitgeschichte. = Zg 7 (1979. nov.) 2. sz. 39—60. 1 Schausberger, Norbert: Zeitgeschichte, die Geschichte unser Zeit. = Zg 7(1979. df-c.) 3. sz. 79—105.
