Századok – 1985
Történeti irodalom - A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. A nemzetiségi jog fejlődése a népi demokratikus Romániában (Ism.: Gerelyesné Dian Éva) I/272
272 TÖRTÉNETI IRODALOM 272 A DÖW két évtizedes fennállásának jelentős állomása ez a Festschrift, 32 tudományos közleményével. A képekkel, illusztrációkkal is ellátott kötet végén az egyes dolgozatokkal összefüggő irodalomjegyzékek számos — köztük sok primér — forrásra hivatkoznak. Tihanyi János A NEMZETISÉGEK EGYENJOGÚSÍTÁSÁNAK ÚTJÁN. A NEMZETISÉGI JOG FEJLŐDÉSE A NÉPI DEMOKRATIKUS ROMÁNIÁBAN (1944. szeptember 2—1948. április 13.) Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1983. 143 o. Nagy érdeklődésre számot tartó könyv jelent meg a közelmúltban a Kossuth Könyvkiadónál. Műfaját tekintve rendhagyó mű: jogtörténeti interjú, amelyet Joó Rudolf készített Demeter János nyugalmazott kolozsvári jogászprofesszorral, aki aktív résztvevője volt a háború utáni évek romániai nemzetiségpolitikai eseményeinek. Kapcsolatban állt a romániai munkásmozgalommal, részt vett az erdélyi antifasiszta ellenállás szervezésében. 1944 végén a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője és Kolozsvár helyettes polgármestere lett. 1945-ben a kolozsvári egyetem tanárává, majd a Bolyai Egyetem Közgazdasági és Jogi Karának dékánjává nevezték ki. E korszakban számos jogi vonatkozású publikációja jelent meg. Részt vett a nemzetiségi törvényjavaslatok előkészítésében. 1950-ben a Magyar Népi Szövetség több vezetőjével együtt, hamis vádak alapján letartóztatták. 1956-ban rehabilitálták, és visszatért a tudományos életbe. A könyv az 1944. aug. 23-i romániai antifasiszta fordulattól az 1948. évi demokratikus alkotmány megjelenéséig lezajlott eseményeket, a jogi szabályozások történetét tekinti át. Miként, milyen elképzelésekkel és sikertelenségekkel, milyen feltételek között ment végbe a nemzetiségek helyzetének rendezése a jog területén. Ez a folyamat része volt az antifasiszta fordulat után kibontakozó általános politikai társadalmi folyamatnak. Románia több nemzetiségű ország, 1944—45-ben lakosságának mintegy 14—15%-át tették ki a nemzetiségek. A nemzetiségi viszonyok alakulásában sajátos helyet foglalt el az erdélyi kérdés. A könyv több vonatkozásban utal erre a történelmi tényre. „A nemzetiségek főként az önálló és sajátos történelmi utat bejárt Erdélyben és Bánságban élnek... a lakosság jelentős hányadát teszik ki. Az évszázadok óta itt élő különféle népek békéjét s együttműködését az elmúlt másfél évszázadban gyakran zavarta meg a kívülálló ellenséges erőknek kedvező viszály, egyenetlenség: 1848—1849 tragikus magyar—román—szász összeütközése; a Habsburg dualista rendszer nemzeti ellentéteket növelő asszimilációs törekvése; az első világháború után a területre felségjogát kiteijesztő Románia kisebbségellenes politikája; azt követően a hitleri hatalom területosztó kegyeiért folytatott magyar—román vetélkedés; néhány horthysta különítmény észak-erdélyi kegyetlenkedése, majd a frontharcok után a területre beszivárgó, az új nemzeti együttélés létrejöttét megakadályozni kívánó Maniu-gárdisták véres terrorakciói." A kölcsönös érdekek és az egymásrautaltság mellett hosszú sora volt a kölcsönös sérelmeknek is ezen a tájon — mondja a könyv. A második világháború utáni Romániában a nemzetiségi kérdés számbeli és történelmi súlya miatt elsőrendű politikai ügyként jelentkezett. Az első jogszabály, amely elindította a nemzetiségi jogrendszer demokratizálását, az 1944. szeptember 2-i királyi dekrétum volt. Ebben hatályon kívül helyezték a fasiszta diktatúra államjogi rendelkezéseit, és újra az 1923-as alkotmányt állították vissza. A két világháború közötti időszakban a romániai nemzetiségi kérdést a nemzetközi szerződések és az 1923. március 29-én kihirdetett alkotmány szabályozta. Ez az alkotmány az egyén számára deklarálta a jogi egyenlőséget, de a nemzetiségeket mint közösséget nem ismerte el. A szabad nyelvhasználatot nem garantálta. Ezzel sem az 1918. decemberi gyulafehérvári egyesülés alkalmával a nemzetiségek jogaira tett ígéretének, sem pedig a nemzetközi — 1919, decemberi párizsi békekötésből eredő — kötelezettségeinek nem tett eleget. A királyi Romániának ez a magatartása sok panasz és tiltakozás forrása volt. A magyar
