Századok – 1985

Történeti irodalom - Benkő Samu: Őrszavak (Ism.: Trócsányi Zsolt) I/258

260 TÖRTÉNETI IRODALOM 260 haladó polgári gondolkodók, mint Köteles Sámuel, elvetnek, a polgárság sznobizmusa azonban újraéleszti; Benkö szól arról is, hogy a bajvívásból alakulnak ki különböző tornajátékok, majd a sport), verés és verekedés a családban és az iskolában, verés a szerzetesrendeknél és a katonaságnál, verés mint a társadalmi osztályfegyelmezés eszköze, a politikai indítékú verés (századunk egyértelmű minősítésnek örvendő találmánya) és a „humanista" indokolású verés. Részben ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik, részben viszont társadalomtörténeti érdekű az a tanulmány, amely Kótsi Patkó megveretésének történetét adja elő. A magyar színészet nagy úttörőjét 1804-ben Kemény Farkas verette meg embereivel kolozsvári lakásán; ami a dolgot érdekesebbé teszi egy átlagos garázdaságnál, az a szereplők személye — s azon belül is BánfTy György gubernátoré, aki Benkö helytálló ítélete szerint nemcsak azért csendesítette le az ügyet, lepecsételt borítékban tétetve irattárba a vizsgálat iratait, mert szolidáris volt egy másik arisztokratával, hanem azért is, mert az enyhén szólva nem egészséges lclkialkatú Kemény azzal fenyegetőzött, hogy az uralkodó elé viszi az ügyet — az pedig épp a magyar színészetnek árthatott volna. Átugorva most két tanulmányt, álljunk meg a Kótsi Patkó-esettel rokon arisztokrata-értelmiségi összecsapásnál. Nagy György kolozsvári református kollégiumi tanár „titkos" házassága ügyénél. Ez a Göttingában tanult pap, majd teológia-professzor az utókor emlékezése szerint kora legkiválóbb szónoka leheteti volna — nemcsak szónoki adottságai révén. Filozófiai képzettsége az alapja a szabadságról, a jogokról és kötelességekről alkotott nézeteinek. S aztán házasságával magára haragítja az egész „felső világot": apósát, Bánfly László guberniumi tanácsost, az erdélyi református egyház legfelső szervét, a főconsistoriumot irányító református arisztokratákat; az egyházfő szerepét egyelőre helyettesként ellátó Bodola János főjegyző pedig nem kíván ujjat húzni azokkal, akik a betegeskedő püspök utódlásáról fognak dönteni. Nagy György házasságát (minden alap nélkül) érvénytelennek nyilvánítják, elmozdítják katedrájáról, felesége a zaklatások hatására belenyugszik a házasság érvénytelenítésébe; Nagy Györgyöt végül is nem fosztják meg papi tisztétől, még a világ végére sem száműzik, kisvárosi eklézsiákban hányódik még tizencgynéhány évig, míg elég fiatalon meghal. A megtöretése utáni években azonban már semmit nem alkot meg abból, amit az erdélyi szellemi elit várt tőle. Más figura a következő tanulmány hőse, Lengyel István kolozsvári tanár. Nagy György kortársa, akinek önéletírását is publikálja Benkő Samu. Nem csillogó szellem — csak olyan pedagógus, aki még kolozsvári diákként a későbbi lapszerkesztőt és politikust, Méhes Sámuelt és Wesselényi Miklós nevelőjétfiatalkori barátját, az ifjabb Pataki Mózest tanítja, aztán pedig (göttingai évek után) Kendeffi Ádámnak lesz a nevelője. Itt vagyunk a „Herkules-bölcsők" kérdésénél: hány ilyen pedagógus-egyéniséget kell még megismernünk, hogy történelmünk csak nagy alakjai szellemi alkatának kialakulásával kellően tisztába jöjjünk? Egy nem jelentéktelen szálat Benkőnek sikerült itt felfejteni. A két Széchenyi-tanulmány közül a jelentősebbet („Széchenyi István közjóra való törekvései" — a TÉKA-kötetben megjelent Széchenyi-válogatás bevezetője) már ismertettük e folyóirat lapjain. A másik „Széchenyi szuverenitásáról" szól: az állandó szellemi gazdagodás emberéről, a megtervezett életstílusra törő személyiségről, akinek írói műfaját, az elmélkedést is alkotókészsége szuverénitása hozza létre, ugyanúgy, mint egyedülálló stílusát. Az 1982-i Bolyai János-ülésszakra készült, de el nem hangzott előadás „Bolyai János etikája". Bolyai racionalista etikájának képe. A Bolyai János-kéziratokból óriási erőfeszítéssel kellett összeszedni Bolyai gondolatait; ezekből a gondolattöredékekből nem kisebb munka rekonstruálni etikai koncepcióját. Ennek kiindulópontja az igazság szeretete. Az igazság feltárásához a szellem szabad mozgása szükséges. Elismeri a tévedés jogát — de a korrekció kötelességével együtt. Az igazság feltárásának módszere Bolyainál morális tekintetben is a matematika. Hisz egy olyan erkölcstanban, amelynek ismeretéhez az emberiség egyszerre a közboldogság felé indulhat. E szerint a racionalista erkölcstan szerint a vétek a tudatlanság szülöttje; mindenki elvezethető a jóra. A történetkutatás feladata e szemlélet szerint annak feltárása, hogy mikor mi látszott a legcélszerűbbnek a korkövetelmények teljesítésére. Létrehozandó új világában a szabadságnak kell megvalósulnia. A testi lét által determinált ember létfeltételei korlátai közt hozza létre a szabadságot a ,Józan okosság" alapján. Ez a szabadság nem Bolyai korának nemesi szabadsága; attól elhatárolja magát. Érthető, hogy nála a vélemény- és sajtószabadság, a tudományos viták szabadsága kerül előtérbe a