Századok – 1985

Figyelő - Fügedi Erik: Tarnai Andor könyvének margójára I/232

242 FIGYELŐ (Levéltári Közi. 6/1928. 100.1.). Jellemző, hogy ez a fontos okmány a sztrezai — 1379-ben a köznemesi származású Besenyő János udvari familiáris által alapított (uo. 89.1.) — kolostor iratai között maradt fenn, s 1419-ben a Rota Romana is foglalkozott az üggyel (uo. 111. 1.). A kolostor 1382—86 között nem kevesebb mint négy búcsúengedélyt szerzett, talán szabad ebből arra következtetnünk, hogy egyrészt korán búcsújáróhely lettek, másrészt ezt maguk is előmozdították, (uo. 95—97. 1.) Mindez jól illik bele abba a képbe, hogy a pálos kolostorok a városok közelében épültek fel, és „legtöbbször búcsújáróhelyek voltak, a budaiak Szentlőrincre, a pozsonyiak Máriavölgyre jártak" (Századok 105/1972. 76. 1.). Valahogyan úgy fogalmazhatjuk meg a pálos törekvéseket, hogy ők is belátták a remeteség idejét múlta voltát, de a következtetést nem tudták, nem akarták vagy nem merték levonni. Nem lettek koldulórend, hanem a maguk módján próbálták meg a koldulórendek legfontosabb funkciójából részesedni. A Veszprém megyei Nagyvázsonyban a 15. század végén működő rendházuk is valószínűleg búcsújáróhely volt, bár erre csak egyetlen búcsúengedélyből következtethetünk. Eddig is tudtuk, hogy Kinizsi Pálné Magyar Benigna imakönyveit Nagyvázsonyban fordították, ill. írták, de a régészeti kutatás segítségével most az is kiderült, hogy a kolostornak könyvkötő műhelye volt, amelyhez a szükséges fémdíszeket helyben állították elő. Az ásatás felszínre hozott olyan agyagformát is, amelyek kegytárgyak előállításához szolgálhattak (Éri István Magyar Műemlékvédelem 1959—60. Bp. 1964, 90—91.1. és Folia archeologica 11/1959. 148.1.). A lelkipásztorkodás és a gazdasági tevékenység az ásatásokban szoros kapcsolatban álló elemként jelenik meg, alapja ebben az esetben egyformán a búcsúhely szerepben keresendő. Ha 1421-ben egy pápai supplicatióban azt olvassuk, hogy a kérvényező azért akar egy másik rendbe átlépni, mert „elöljárói állandóan paraszti munkára kényszerítik, és ezért nem tud az istentisztelethez alkalmazkodni" (Lukcsics, i. m. I. 396.), akkor nem kétséges, hogy a conversusok valamelyikéről van szó, akinek a rendi elöljárók szerint a „fizikai állományban" a helye. Ez a meggyőződés részben gazdasági indíttatású a kézműveseknél is. A nagyvázsonyi fémöntők, vésnökök, könyvkötők, scriptorok és fordítók mai kifejezéssel élve „vertikális üzemet" alkottak, ha valaki ebből az üzemből váratlanul kilépett, komoly zavarokat okozhatott. Részletesen foglalkozik Tarnai a pálosok khiliazmusával, amely főként Gioachimo da Flore cisztercita apátnak a Jelenések könyvéhez írt kommentárjaiból táplálkozott. Ennek a 12. század végén működő írónak hatása a ferenceseknél is felfedezhető. Megtalálható abban a traktátusban is, amelyet az 1438-ban török rabságba esett Magyarországi György barát írt, és amely Rómában 1480-ban vagy akörül jelent meg nyomtatásban. György barát Szászsebesen került fogságba, ahol az ottani Domonkos-rendi iskolát látogatta. Ha ehhez hozzávesszük — amire már többen rámutatt к —, hogy a törököt a hivatalos (pl. a Sárkány-rend alapítólevele) és nem hivatalos magyar megnyilvánulások a János apostol levelében név szerint megnevezett és burkoltan a Jelenések könyvében megjósolt Antikrisztusnak tekintették, akkor a kör bezárul. Úgy látszik, érdemes lenne a khiliazmust, ill. annak