Századok – 1985

Figyelő - Fügedi Erik: Tarnai Andor könyvének margójára I/232

FIGYELŐ Fügedi Erik TARNAI ANDOR KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA* Kereken ötven évvel ezelőtt Horváth Jánosnak „A magyar irodalmi műveltség kezdetei" című nagy hatású munkája az 1930-as években modernnek számító szempontok szerint adott szintézist irodalmunknak még latin kezdeteiről. Az azóta elmúlt évtizedek alatt kemény aprómunka vitte előbbre ennek a korszaknak ismeretét, elsősorban ifj. Horváth Jánosnak elmélyült filológiai vizsgálatok alapján elért eredményeit, főképpen az „Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílus-problémái" című 1954-ben, majd a Gellért legendáról írt tanulmányait, a magyar nyelvészek kutatásait, Kniezsa István Helyesírástörténetét (1952) kell kiemelni. Az új eredményeket a hatkötetes (ún. „akadémiai") „A magyar irodalom története" I. (1964) foglalhatta össze. A kutatás hál' Istennek ezután is töretlenül folytatódhatott, tovább munkálkodtak a történészek is elsősorban középkori elbeszélő forrásaik feldolgozása terén, Bónis György pedig számos jogtörténeti kérdést tisztázhatott. Tarnai Andor most, „A magyar nyelvet írni kezdik" c. 1984-ben megjelent munkájában az egész irodalmi problémakör vizsgálatára szánta el magát, s könyve — saját vallomása szerint — „a középkori magyar irodalmi gondolkodás rendszeres feldolgozására tett első kísérlet eredményeit tartalmazza", irodalmi gondolkodás alatt pedig „a legtágabb értelemben ama követelményrendszer megnyilvánulását [érti], ami a későbbi korokban szerzőnek nevezett egyéneket valamely szó- vagy írásbeli közlendő megformálásában befolyásolta, s amit. . . a közönség elvárt" (71.) Horváth János nyomdokain haladva kikapcsolta, és későbbi kutatási feladatai közé sorolta a humanista irodalmi megnyilvánulásokat, így a középkor szelleméhez tartozó munkák alkotják a vizsgálat tárgyát. Könyvét három részre osztotta: az irodalom meghonosodása, kibontakozása és végül a latinság iskolájában kialakuló magyar nyelv kérdéseire. Az első rész az alapokon (ősköltészet, lovagi irodalom, rovásírás, az írástudók rétegei) és tankönyveken kívül a hazai szakismereteket, az oklevélírást és egyházi beszédet, a magyar és latin nyelv első érintkezéseit tárgyalja és „az irodalomtörténetírás csírái" címen az irodalomtudomány és Magyarország viszonyát, a literátori öntudatot és az írásos hagyományok kialakulását veszi szemügyre. Az. * „A magyar nyelvet irni kezdik". Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp. Akadémiai Kiadó 345. 1.