Századok – 1985

Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152

DOKUMENTUMOK. 219 mégiscsak a törvényes megtorlás volna. De ennél is nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk a jóvátételnek, azaz, a bűnösen ütött sebek gyógyításának, a megsebzett lelkek megengesztelésének és a nemzetiségi béke és alkotmányos jogrend teljes és hiánytalan helyreállításának a Délvidéken. A bűnösök megbüntetésén túl, melynek elmaradásában végzetes veszedelmet látunk, mind e jóvátételi feladatokat több körülmény teszi szemünkben rendkívül fontossá és egyre sürgetőbbé. A mi államunk önmagának is, de nemzetünk jó lelkiismeretének is tartozik azzal, hogy minden vonatkozásban igyekezzék kiköszörülni ezt a súlyos erkölcsi csorbát. Éspedig a maga szabad kezdeményezéséből, idejében. De kifelé való tekintélyünk is megköveteli ezt, hiszen nyilvánvaló, ellenségeink megsokszorozva és eltorzítva fogják ellenünk kihasználni, bármi nemzetközi fórum vagy békét tárgyaló kongresszus előtt, a magyar részről elkövetett hibákat. Am józanul számolnunk kell a háború olyan fordulatával is, melynek során a magyar uralom a Délvidéken újból védekezésre szorul. S akkor az ottani magyarság, elsősorban a határra frissen letelepített bukovinai székelyek és vitézek, iszonyú árát fizethetik meg annak a mulasztásnak, hogy a magyar államhatalom és társadalom idejében nem bélyegezte — törvényes megtorlással, jóvátétellel és az alkotmányos jogrend hiánytalan helyreállításával — ezeket a törvénytipró embertelen kilengéseket azzá, amik valójában: egyesek, néhány elvetemült ember magánakciójává. Ezt a valóságnak megfelelő megvilágítását a dolognak az egész világ megértené, nemcsak a barát, hanem a becsületes ellenfél is. Csakhogy ennek formát és nyomatékot kell adnunk, ha azt akarjuk, hogy ne a magyar nemzet fejére szálljon az ódium és bűnhődés, egyesek bűncselekményeiért. De igen fontos magyar érdek az is, hogy a közelgő válságos időkben ne ellenségesen álljanak egymással szemben olyan népek, melyek valójában nem gyűlölik egymást, sőt lelkük mélyén él az a megérzés, hogy egymás mellett volna helyük az új Közép-Európa szerves felépítésének nagy munkájában. Tudatában vagyunk annak, hogy ebben az ügyben a teljes erkölcsi és anyagi jóvátétel lehetetlen. Hiszen a halottakat fel nem támaszthatjuk, az árva gyermeknek nem adhatjuk vissza apját, anyját, s az elpusztított egzisztenciákat sem állíthatjuk hiánytalanul vissza. Mégis sokat tehet a magyar állam, de a magyar társadalom is a lelkek megengesztelésére, a sebek, főleg lelki sebek gyógyítása, a szenvedések enyhítése terén. Mindenekelőtt sokat tehet államunk a hagyományosan emberséges és törvénytisztelő magyar nemzetiségi politika szellemének helyreállításával és gyakorlati érvényesítésével. Gondoskodjék a kormányzat és a közigazgatás arról, hogy visszatért más nyelvű honfitársaink itthon érezzék magukat a magyar haza tűzhelyénél, megtalálják itt teljes jogbiztonságukat, állampolgári és nemzetiségi jogaikat, azok tiszteletbentartását, nyugodt megélhetésüket, boldogulásukat. Természetes, hogy egy ilyen, a múlténál is nagyobb vonalú és nagylelkűbb nemzetiségi politika sem mehet odáig, hogy rovására szolgáljon a magyar állam és társadalom külső biztonságának és belső fegyelmének. Mi is szigorú megtorlást kívánunk az állam