Századok – 1985

Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152

212 DOKUMENTUMOK. gondoskodjék a majdnem egymilliónyi zsidóság hadiszolgálatra alkalmas rétegének a katonai rendes szolgálatba való visszaillesztéséről. Végül pedig, második fölszólalásában, valaminő szerb—magyar barátkozási együttes létrehozását sürgette, amely aztán közös erővel próbálná kiegyenlíteni az ellentéteket és rendezni a rendezendőket. Mindez élesen szemben áll az én fölfogásommal. Amint — kimerültségem és elkeseredésem miatt igen gyarló módon — próbáltam kifejteni, délvidéki vonatkozásban a mi föladatunk kettős: elválasztani a magyar nemzetet, a magyar államot és a magyarság szellemét és lelkiismeretét a zsablyai és újvidéki gazságoktól, nem szavakkal, hanem tettekkel, tisztára mosni a mi magyar népünket és a magyar nemzetet néhány megveszett árja bitang polgárháborús magánakciójától s annak gyalázatától, aztán megtalálni az eszközöket és módokat arra, hogy a magyar lélek tisztaságával és emelkedettségével s a magyar társadalom áldozatkészségével, a magyar állam tettekben megnyilatkozó magasrendű, humánus nemzetiségi politikájával, a sérelmek állami és társadalmi orvoslásával megtaláljuk a kiegyenlítés és a megbékélés eszközeit és módjait a magyarság és a magyar állam, és a velünk magyarokkal ősidők óta egyenjogú szerb polgártársaink között. Valaminő szerb— magyar barátságot ápoló bizottság, egyesület: először jogi abszurdum, mert hiszen ilyen egyesületnek csak különböző államok keretei között élő népek összehangolására van természetes létjogosultsága; másfelől pedig egy ilyen kifelé is megnyilatkozó és mintegy demonstráló megbékélésnek és együttesnek termékeny talaja csak akkor lehet, ha a magyar nemzet és a magyar állam világosan, határozottan, tettekben, félreérthetetlenül különválasztotta magát a zsablyai és újvidéki polgárháborús eseményektől. Míg ez nem történt meg, sem a magyar állam igazságszolgáltatásának és jogrendjének teljes érvényesítésével, másfelől legalábbis a most háttérbe szorított és részben elnyomott igazi magyar lelkiismeretnek, a polgárháborús tünetektől nem érintett magyar társadalomnak hasonlóan tettekben megnyilatkozó állásfoglalásában és magatartásában: addig homokra való építkezés minden szerb—magyar barátkozás. Igaza volt a derék és őszinte Zubkovics püspöknek, szívemből beszélt. Nem szólván arról, hogy a legszörnyűbb eltévelyedés volna részünkről, ha szerelmi nyilatkozatok föltételétől tennők függővé annak a tisztán és egyes-egyedül magyar ügynek rendezését, hogy aki vétkezett a magyarság szelleme, hagyománya, tisztessége, embersége, a magyar állam alkotmánya, törvényei ellen, az bűnhődjön, s aki szenvedője volt ennek az eltévelyedésnek, az megkapja elsősorban az erkölcsi, másodsorban az anyagi, egzisztenciális jóvátételt, legalább a lehetőség szűk határai között, hiszen a halottakat nem lehet föltámasztani. De mindez tökéletesen független attól, és kell, hogy független legyen, minő magatartást tanúsítanak államunkkal, magyar népünkkel és nemzetünkkel szemben szerb nemzetiségű honfitársaink. Ezerszer is leírom, ha kell, hogy ez magyar ügy, föltételektől független, független attól, milyen magatartást tanúsítanak szerb nemzetiségű honfitársaink a magyar állammal szemben. Ha bizonyos volnék abban, hogy kivétel nélkül minden szerb nemzetiségű polgára ennek az országnak a magyar állam aláaknázásán dolgozik, akkor is kérlelhetetlenül követelném a magyar törvény érvényesítését, mert a mi államunk