Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
DOKUMENTUMOK. 183 12. 1942. december 16. Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Apor Vilmoshoz Nagyméltóságú Püspök Uram! Méltóztassék megengedni, hogy mai, élőszóval való nagyon is rapszodikus előadásom összefoglalására, és annak némi kiegészítéséül megírhassam az alábbiakat. A téma, mint ahogy interpellációmban, az el nem mondott részt is odaszámítva, tagoltam, hármas: megtorlás, jóvátétel, jogrend helyreállítása. A megtorlás ügyének elakadását vázoltam élőszóval, mindenesetre erre is sor kell, hogy kerüljön, de kívül esik tulajdonképpen az én mostani kérésem keretein. A jóvátétel ügyét azonban, s különösen a nem állami, hanem társadalmi, karitatív jellegű jóvátételt mindenképpen összekapcsolandónak tartom a jogrend helyreállításának kérdésével, különösen pedig bizonyos szerb egyházi és kulturális, tökéletesen jogos kívánságok teljesítésével. E ponton utalok Sigray Antal gróf előttem tett ama megjegyzésére, hogy a karitatív jóvátételnek csak akkor volna igazán megfelelő hatása, ha egyben más jogtalanságok és törvénytelenségek jóvátételével együtt, párhuzamosan történnék. Szerintem döntő hatása volna az ügyre, ha Nagyméltóságod kezdeményezése és tényleges vezetése alatt, végső fokon aztán a bíbornok hercegprímás úr őeminenciája személyének bekapcsolásával is, egy szűkebb körű, de igen jelentékeny közéleti férfiak részvételével megalakított deputáció, talán a hercegprímás úr vezetése alatt, fölmenne a Várba ebben az ügyben, s a miniszterelnök úrnak, esetleg a kormányzó úrnak is átadná élőszóval és írásban ezeket a kívánságokat a jóvátétel és a jogrend helyreállítása ügyében. Magam, mint ennek azügynek,hogy úgy mondjam, szakértője, kész örömest szerkesztek egy ilyen memorandum-vázlatot, anélkül természetesen, hogy távolról is azt igényelném, hogy Nagyméltóságodék akár egészében, akár részeiben, ahhoz ragaszkodjanak. Engem méltóztassék ebben az ügyben teljesen személytelen, igen szerény segítőtársnak tekinteni, aki nem szeretném, hogy az én túlságos exponáltságom, több vonatkozásban éles ellenzékiségem ártson ennek az ügynek. Egy ilyen memorandumban szerintem mindenesetre hangsúlyozni és kérni kellene az állami, a törvényes jóvátételt is, melynek a társadalmi, a karitatív jóvátétel csak kiegészítő része lehet. Bár talán messzebbmenő erkölcsi és nemzeti szempontból mégis ez utóbbi volna a fontosabb és a sürgősebb. Ennek a társadalmi jóvátételnek, leegyszerűsítve a dolgot, két módját látom: egy tekintélyes alap létesítését az elpusztítottak családtagjainak, különösen özvegyeknek és árváknak fölsegítésére, létének biztosítására, illetőleg neveltetésére, s aztán egyéni hozzájárulásokat egy-egy árvának fölnevelésére. Magam szívesen adnék havi 100 pengőt egy ilyen árva neveléséhez. Azt hiszem, hasonló áldozatra nagyon sokan volnának hajlamosak. Meg vagyok győződve róla, hogy a hazai nagybirtok és nagytőke is megmozdulna vagy az egyik, vagy a másik formában.
