Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
178 DOKUMENTUMOK. Ezért egyszerűen mellékelem elmondott interpellációmat, úgy, ahogy az értesítőben3 1 megjelent, valamint annak folytatását, melyet csak el szerettem volna mondani. Hálás volnék, ha Nagyméltóságod némi figyelmet szentelne interpellációm mind elmondott, mind el nem mondott részének. Könnyű megállapítani ebből a szövegből, milyen valótlan és igazságtalan volt a durva közbeszólásokban megnyilatkozó ama vád, hogy én sértegetem honvédségünket és a csendőrséget. És nem is tudom másra magyarázni a kormánypártra is átharapódzott közbeszólás-özönt, minthogy szavaimat nem lehetett eléggé érteni, s a nyilas, imrédysta és nagyivánista megrendezett terror olyasmit imputált nekem, amit nem mondottam, s ezzel sikerült a rendezőknek — talán 8—10 embernek, élükön Rajniss Ferenccel — valóságai belehajszolnia egy csúnya tömeghisztériába kormánypárti hallgatóim tekintélyes részét is. A szomorú csak az volt, hogy az egész tumultuózus jelenetből az a hamis látszat alakult ki, mintha én az egész magyar parlamentben egyedül ítélném el az elkövetett súlyos atrocitásokat, asszonyok, gyermekek és védtelen öregek legyilkolását és egész utcasorok kirablását. Holott nagyon jól tudom, hogy minden tisztességes magyar ember, élükön éppen Nagyméltóságod, mennyire elítéli, hiszen ennek a parlamentben is hangot adott, az elkövetett törvénytelenségeket, s mennyire jogosnak tartja, sőt szükségesnek is, a megtorlást. A hamis látszat eltörlésének szükségessége is arra hangolhatja — úgy gondolom — Nagyméltóságodat és a meginterpellált miniszter urakat, hogy tettekkel, békítő és gyógyító hatású nagylelkű cselekedetekkel igyekezzenek kiköszörülni államiságunknak ezt a súlyos erkölcsi csorbáját. S annál inkább kérhetem ezt nemcsak joggal, hanem reménykedéssel is, mert hiszen Nagyméltóságod múltkori bejelentésem során azzal örvendeztetett meg, hogy a kérdés jóvátételi részét diszkutábilisnak mondotta azzal, hogy „erről lehet szó". S éppen e miniszterelnöki kijelentés nyomán tettem interpellációmban a hangsúlyt inkább a jóvátételre, mint a megtorlásra. Aminthogy meggyőződésem szerint a jóvátétel nemcsak fontosabb, hanem — az ismert körülmények között — jóval könnyebben és gyorsabban megvalósítható is. Míg a jogrend helyreállításáról szóló részlete interpellációmnak olyan kisebb-nagyobb, de mégis jelentős ügyeket tartalmaz, melyeknek megoldása igazán könnyű feladat, s ugyanakkor hálás téma a hazai szerbség felé. Ami pedig a jóvátételt illeti, annak állami előkészítését nyugodtan bízhatná Nagyméltóságod Deák Leó főispán tekintélyes felügyelete alatt s az ő gyakorlati helyzetismerete alapján, egy vagy több kitűnő jogászra, szakértőre. Míg a társadalmi jellegű jóvátétel ügyét a keresztény egyházak vezetőire lehetne rábízni, legalábbis a tervkészítést, úgy valahogy, ahogyan tervezett interpellációm el nem mondott szövegében elgondoltam, összekapcsolható volna ez a jóvátételi téma a hősi halottak 32 hozzátartozóinak érdekében hozott vagy hozandó intézkedésekkel is. 31 A szóban forgó képviselőházi ülés jegyzökönyvének különlenyomatában. 32 A Délvidék fegyveres birtokbavétele során elesett magyar katonák.
