Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
DOKUMENTUMOK 175 Milánt denunciálják, ahelyett, hogy éppen a Popovits panaszait hallgatná meg a kormány, és az ő igazán mérsékelt, és sem a magyarság jogait, sem a magyarság érdekeit nem sértő kívánságait, melyeknek teljesítése egyben egy nagy politikai gondolatot is szolgál? Mi vezetett engem interpellációmban, abban is, amit elmondottam, abban is, amit belém fojtottak, és amit itt most mellékelek? Kérlek, vedd Magadnak a fáradságot, és olvasd el az én interpellációmnak elmondott részét és aztán ezt az el nem mondott folytatását. És méltóztassál benne megkeresni, hol sértettem én a magyar államérdeket, hol mondottam én többet lényegében, mint maga a miniszterelnök úr, hol bántottam én a csendőrséget vagy a hadsereget. És kérdem: érdeke az a magyar államnak és a magyar nemzetnek, hogy az ellenem fölbujtott üvöltözést és interpellációm belémfojtását valaha ellenséges oldalon hamisan úgy tüntethessék föl, hogy íme, a magyar képviselőház nagy többsége helyeselte védtelen asszonyoknak, öregeknek és gyermekeknek legyilkolását, és engedte hazaárulóvá bélyegezni azt. aki hangot adott, merem mondani, s ezt Te is bizonnyal igazolni fogod, az egész magyar nemzet tiltakozásának az ilyen hozzánk méltatlan szadista módszerek ellen? Hiszen 8—10 ember csinálta aszerdai tömeghisztériát, a kormánypárt eleinte nyugodtan hallgatott, és csak mikor hazugul a közbekiáltok úgy aposztrofáltak engem, mint aki gyalázom a honvédséget és a csendőrséget, csak akkor terjedt át a kormánypártra ez a tömeghisztéria. Kérdem ismételten Tőled: az Isten szerelmére, érdeke ez a magyar nemzetnek? Nem az az érdekünk, hogy bizonyítsuk ország és világ előtt, hogy ami bűn történt, azt csak egyes megtévedt személyek rovására lehet írni, de nem az egész magyar nemzet rovására? Mindezek alapján két tiszteletteljes kérésem van. Az egyik: hogy azt a szegény Popovits Milánt, aki nemcsak a maga szerb népének ügyét szolgálta és szolgálja, hanem a magyar nemzetét és államét is, mikor múltbeli testi térfogatának felére soványodva immár egy esztendő óta járja a Bácska falvait, nyugtatgatja az embereket, szaladgál egyik meg másik minisztériumba, hivatalokba, hogy próbáljon érvényt szerezni a magyar törvényeknek, és igyekezzék enyhíteni a mesterségesen szított ellentéteket magyarság és szerbség között, értékeljétek úgy, ahogy megérdemli. És ne hallgassatok alattomos denunciálásokra, melyek egyikének undorító képét én levelem első felében megrajzoltam. Ugyanakkor ne engedjétek érvényesülni a Nagy Iván bujtogató, gonosz és magyartalan szellemét, mert ez csak a dolgok elmérgesedéséhez vezet. Döntő magyar érdek kívánja, hogy még ennek a háborúnak befejezése előtt teremtsünk békét nemcsak a magyarság és a hazai délszláv nemzetiségek között, hanem általában a magyar nemzet és a szerb nemzet között is. Erre a békére szükségünk van azért is, hogy más nagy nemzeti föladatainkat Erdély körül lebonyolíthassuk. De szükségünk van a jövő szempontjából is erre a békére, aki ezt nem látja, azt az Úristen szellemi vaksággal verte meg. A másik pedig: hogy biztosítsátok számomra az itt mellékelten küldött interpellációs szövegnek elmondását, hiszen a kényesebb részeken már túl vagyunk, interpellációm e további részében már csak a jóvátételről szólok és a jogrend helyreállításáról, amit bizonnyal mindnyájan kívánunk. Miért akadályozná meg a
