Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
DOKUMENTUMOK 173 délszláv örökbarátsági szerződés árnyékában és szellemében, hogy a múltban is csak szerencsétlen körülmények akadályozták a két nép természetes rokonszenvének és természetes érdekegyezéseinek politikai érvényesülését — bőségesen idézte előadásában Kossuth tárgyalásait Obrenovits Györggyel is, és én ezt az anyagot jórészében átvettem akkor készült könyvembe, melynek címe: „Helyünk és sorsunk Európában" volt,2 0 s melyet Teleki Pál személyesen engedett át a cenzúrán. Könyvemet aztán elkobozták, de a Bácska visszakerülése után Popovits Milán hamarosan meglátogatott engem, s a korábbi szellemi kapcsolatra hivatkozva vette fel velem az érintkezést. Megismertem öt személyesen is, igen művelt, tanult, jószándékú, a magyar kultúra és a magyar—szerb közeledés iránt fogékony politikai egyéniséget találtam benne. Mindenesetre letagadhatatlan tény, hogy Popovits Milán a szerb uralom alatt végig, és annak utolsó szakaszában, de akkor, amikor még nem lehetett sejteni, hogy a Bácska olyan könnyűszerrel ölünkbe hull vissza, őszinte és becsületes, amellett tehetséges munkása volt a szerb—magyar barátságnak. És ami az én szememben, és azt hiszem, igen sok jó magyar szemében nagy érték: sem a maga szerb voltát meg nem tagadta, sem a mi népünk iránt való rokonszenvét, sem azt a politikai gondolatot, hogy e két népnek egymást meg kell értenie. Egy nagy, történelmi jelentőségű gondolat, s annak mindkét részről való öntudatos szolgálata hozott engem össze Popovits Milánnal. Tehát senki tőle rossznéven nem veheti, hogy most, mint kormánypárti képviselő, velem később sem szakította meg a barátságot,21 Utóvégre nem vagyok én erkölcsileg bélpoklos ember, hogy megbélyegző legyen bárkire is a velem való barátság, Te sem tagadtad meg velem szemben soha a régi bajtársi és baráti kapcsolatokat, maga a miniszterelnök úr sem! Hát az csak nem lehet vádpont egy kormánypárti képviselővel szemben, hogy valaki itt-ott, ritkán elbeszélget velem! És talán csak rám nézve sem lehet magyar szempontból dehonesztáló vagy gyanús, hogy én egy derék, magyarbarát szerb képviselőtársammal tartom ezt a rokon gondolkodásból eredt, önzetlen barátságot? De tovább megyek. És ha már az események fölvetették ezt a kérdést, hadd mondjam meg őszintén, milyen súlyos politikai hibának tartom, hogy a magyar kormány nem ennek a derék, a maga szerb voltát véka alá nem rejtő szerb férfiú tapasztalatai, panaszai, kérései komoly meghallgatásával csinálja a maga nemzetiségi politikáját a Bácskában, hanem — kísérteties hasonlósággal, mint ahogy a szélhámos Fenczikre hallgatott idáig jobban, mint a derék, s a magyar ügyért eleget kockáztatott és szenvedett Bródy Andrásra22 — engedte magát félrevezettetni Nagy Iván és társai 20 Bajcsy-Zsilinsiky Endre: Helyünk és sorsunk Európában. Bp. 1941. 282—289. — Popovits L. Milan, a jugoszláviai törvényhozás felsőházának (szenátus) tagja előadása Budapesten, a Magyar— Jugoszláv Társaságban. 21 A Délvidékről behívott képviselők 1942. február 9-én foglaltak először helyet, a kormánypárti padsorokban. 22 Fenczik István a kárpátaljai Autonóm Orosz Párt fasiszta velleitású vezére volt. Kárpátalja egymást követő magyar kormányzói biztosai (Perényi Zsigmond, Kozma Miklós, Tomcsányi Vilmos) egyaránt őt játszották ki Bródy Andrással, a kárpátaljai ruszin autonómiáért küzdő jóval jelentékenyebb és
