Századok – 1985

Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152

DOKUMENTUMOK 171 volna, ha Bógner uram komisz denunciálása révén az én szabad és magyar szándékú törvényhozó-lépésemből bármi ódium háramolnék akár egy olyan kedves és igaz barátomra, amilyen Popovits Milán, akár pedig az amúgy is nagyon szerencsétlen és megpróbált, sokat szenvedett hazai szerb népünkre. Popovits Milán végighallgatta november 27-én, pénteken elmondott appropriációs beszédemet. Utána csak pár szót váltottunk. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy meginterpelláljam a miniszterelnök, a honvédelmi és a belügyminiszter urakat bácskai dolgokban. Egyetlen szót sem mondottam valaminő ilyen tervemről Popovits Milánnak. Csak három nappal később, hétfőn vittem föl interpellációm szövegét a képviselőházba, jegyeztem be és adtam át az elnökségen. Az ideig senkivel, még saját pártombeliekkel sem beszéltem erről az ügyről, legkevésbé Popovits Milánnal, aki nem is volt idefönt, és csak szerdán hajnalban érkezett meg, tehát interpellációm napján, a fővárosba. Én azonban kedden interpellációm teljes szövegét megmutattam Tildy Zoltánnak, a Kisgazdapárt ügyvezető elnökének, kötelességszerűleg, s ugyancsak P. Ábrahám Dezső barátomnak,16

aki a délvidéki ügyeknek és a magyar—szerb kapcsolatoknak kiváló ismerője, és a magyar—szerb közeledés gondolatának 30 esztendő óta egyik szellemi előharcosa. Interpellációmat mindketten helyesnek, szükségesnek ítélték. De még kedden kötelességemnek tartottam, a miniszterelnök úr személye és kormányzata iránt való, kötelesnek érzett lojalitásból, hogy neki is bejelentsem a dolgot. Miközben ezt megtettem, a miniszterelnök úr a leghatározottabban helytelenítette szándékomat, többféle okból is, ezt be kell ismernem. Időszerűtlennek, károsnak mondta interpellációmat, s rám hárított érte minden felelősséget. Én viszont vitattam, hogy a közelgő válságos időkre való tekintettel, alig látok sürgősebb feladatot, mint hogy az elkövetett csúnya atrocitások után megbékítsük hazai szerb lakosságunkat, és e belső békével egyengessük a távolabbi nagy célt: az egész szerb nemzettel való kiegyezést; mielőtt rákerülhet a sor, még ennek a háborúnak folyamán, Románia támadására ellenünk vagy a mi megelőző akciónkra. Nemcsak az embertelenség ellen való természetes undorodásom és fölháborodásom, s a magyar jogeszmében való hitem s ahhoz való ragaszkodásom vezetett ennek az interpellációnak elmondására, hanem egy messzebbre néző politikai cél is. Mindenesetre világosan megmondottam a miniszterelnök úrnak, hogy interpellációmat el fogom mondani. Mindezek után, miután már megvolt nemcsak interpellációs föliratkozásom, de készen volt interpellációm teljes szövege is, azt helyeselte pártom ügyvezető alelnöke s egy régi barátom és a délvidéki kérdés szakértője, s miután az egészet lojálisán és becsületesen, még interpellációm témaköreit is ismertetve, bejelentettem az ország miniszterelnökének, utoljára, szerdán dél körül beszéltem csak az egész ügyről Popovits Milánnak. Mind ez ideig egyetlen betűt sem tudott arról, hogy én interpellálni kívánok a bácskai ügyekről, s hogy ott mit akarok elmondani — ezt becsületszavammal megpecsételve jelentem ki. Popovits Milán barátommal nem azért akartam beszélni 16

P(attantyus) Ábrahám Dezső ügyvéd, aki 1919-ben a második szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke volt.