Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
DOKUMENTUMOK 169 házszabályok előírásai, egy terrorizáló és gyalázkodó tömeghisztériának. Legfeljebb 8—10 nyilas és imrédysta teremtette ezt a tömeghisztériát, és belső megszégyenüléssel látom, hogy még jó magyar államtitkár is akadt, aki ennek a tömeghisztériának áldozatául esett. De méltóztassék, Elnök úr, átolvasni az interpellációm alatt elhangzott közbeszólásokat: igazságos és a magyar alkotmányosság szellemének megfelelő dolog-e az, hogy egy tisztességes és mindig csak a maga meggyőződését és nem a maga érdekeit képviselő tagja a parlamentnek, amilyen én vagyok, ennyire kiszolgáltattassék ellenségei dühének. S míg én legutóbb nagyon ártatlan közbeszólásaimért kétszeri rendreutasítást is kaptam egy másik elnöktől, engem szabadon gyalázhatott egy negyedórán keresztül, jóformán figyelmeztetés és rendreutasítás nélkül egy, az én elnémításomra szövetkezett társaság? És kérdem tovább Nagyméltóságodat: vajon érdeke-e a mi édes hazánknak, Magyarországnak, hogy az ilyen gyarló képviselőházi elnöklés azt a hamis látszatot engedje meg, hogy én egyes-egyedül állottam a magyar képviselőházban a magam fölfogásával? Mikor tudom, hogy magában a kormánypártban is igen számosan érzik velem együtt és élik át aggodalmaimat, és helyeslik törekvéseimet, hogy bárkát építsünk a közelgő vízözön hullámai fölé! Kérni szeretném Nagyméltóságodat, mint a magyar képviselőház elnökét, ne engedje meg ennek a végtelenül káros elnöklési dilettantizmusnak, mely részrehajlásnak látszik, holott nem az, hiszen ismerem Krúdy alelnök úr magyar gondolkodását — elharapódzását. Élet és halál kérdései merednek ránk, és egyre inkább, ezekben a végzetet hordozó időkben. Nagy a hatalma, hagyományosan, a magyar képviselőház elnökének, kérve-kérem Nagyméltóságodat, ne engedje ezt a nagy közjogi hatalmat hangulatok és tömeghisztériák, és esetleg gonosz, a nemzet jövőjére végzetessé válható önigazoló szándékok szektárius szellemének szolgálatába állíttatni, pusztán dilettantizmusból. Engem pontosan ugyanazok a jogok illetnek, mint Rajniss.Bógner, Hamm, Kalmár (vormals?) 12, Prokopecz és Piukovich képviselő urakat. Nekem is drága a becsületem, a magyarságom, a hazafiságom, követelem, hogy a képviselőházi elnökség ez erkölcsi birtokállományomat banditatámadásokkal szemben megvédelmezze. És én se vagyok kisebb jogú törvényhozója a képviselőháznak, mint a gyalázkodó Treiczigfirczigek.13 De nem méltó a magyar országgyűlés hagyományaihoz és a magyar alkotmányosság emelkedett szelleméhez, hogy az a tábor, melyből a Kovarczok, a Vágók, a Hubayak, a Gruberek1 4 államellenes lázadói kerültek ki, engem, aki az évezredes magyar tisztességet és hagyományos politikai szellemet képviselem, minden pimasz úgy legyalázhasson, mintha én volnék ennek a nemzetnek a legfőbb árulója. Védelmet kérek, Elnök úr, a magyar képviselőházban a 12 „vormals?" = ezelőtt? — Célzás arra, hogy bizonyára magyarosított név. Hamm Ferenc volksbundista délvidéki képviselő a kormánypárt tagja volt. 13 „A nagyenyedi két fűzfa" című Jókai-novellában egy labanc vezér elferdített neve; Bajcsy-Zsilinszky kedvtelve aposztrofálta így saját kora idegenlelkű, sokszor idegen származású politikusait. 14 Kovarcz Emil, Vágó Pál, Hubay Kálmán, Gruber Lajos nyilas képviselők, akiket 1940—41-ben megfosztottak mandátumuktól.
