Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1225 Különösen tetszett nekem az a kritikus és mégis toleráns szellem, az a választékos eklekticizmus, s a különböző iskolák közötti lojális harc, amely az Önök szerkesztőségét jellemzi. 2. Ami az Önök országának helyzetét illeti, világosan látom az egyesítési folyamat nehézségeit. Az új Romániának öt vagy hat, történelmileg, etnográfiailag és kulturálisan különböző területe olvad össze ma a Nemzeti Állam egységesítő kohójában. Ezt a müveletet, mint minden utódállamban — véleményem szerint — túl szélsőséges szellemben végzik el. Az önök fiatal nacionalizmusa alaptalanul fél még a természetes, jogos és az egész ország hasznára váló partikularizmusoktól és regionalízmusoktól is. Számos intézményt, amelyet a túlzott egyesítő és központosító buzgalom most lerombolt, egyszer újra kell majd építeni! 3. A dühödt központosítás az egyik oka annak a meg nem értésnek, amelyet fájdalommal tapasztaltam a nemzeti kisebbségek kérdésében. Egy másik ok: a románok és a magyarok közötti bizalom teljes hiánya, ami egyfelől annak a következménye, hogy a Horthy-ügynökök őrült és bűnös irredenta propagandát folytatnak, másfelől a magyar feudalizmus gőgös uralma idején az erdélyi románok lelkében fölgyülemlett mély keserűségből fakad. Ez a szerencsétlen szellem taszít bizonyos román köröket a revansista gesztusok felé. Az új uralkodók néha a volt hódítók módszereit alkalmazzák. Tisza és Apponyi régi szelleme gyakorta újjáéled, nemcsak a közigazgatásban, de még a közoktatásban is. Ez súlyos veszély az új Romániára nézve, s nyíltan megmondom Önnek, szeretett kollégám, mint nemzetük őszinte barátja: mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy ez a veszélyes méreg ne hatoljon be a román nép vérkeringésébe. A mi nemzeti tragédiánk, jaj, hasznos lecke lehet az önök számára is! 4. Mégsem akarom eltúlozni e helyzet veszélyeit. Látom, hogy milyen erőteljesen tevékenykednek a kedvező és jótékony tényezők, amelyek gyorsítják az ésszerű és békés j~ejlődést. Meggyőződésem, hogy az igazi román közvélemény — mind fent, az értelmiség legjobbjai, mind lent, a népi rétegek körében — egyáltalán nem soviniszta. Ellenkezőleg, ez a közvélemény megértő és óhajtja a nemzeti igazságosságot. Ezek az erők Románia fokozatos demokratizálásával egyre nagyobb befolyásra tesznek majd szert. Másrészt az erdélyi magyar mentalitás az utóbbi időben sokat változott. A kis erdélyi emigráció szerencsés módon hozzájárult ehhez a folyamathoz. A demokratikus gondolkodású erdélyi magyarokkal barátaim megértették, hogy milyen nagy veszélyt jelent a „horthyzmus", fölhívták figyelmüket a jelenlegi Magyarország tragédiájára, és a közvéleményben egy olyan erőteljes és felvilágosult áramlat kibontakozását segítették elő, amelynek célja, hogy a románok és magyarok megértéssel közeledjenek egymáshoz. Ezek az eszmék nemcsak az emigráció kinyilatkoztatásai, hanem már mély gyökeret vertek Erdély történelmi lakosságának igen jelentős részében, főleg a Székelyföldön, és felbukkant a rátermett vezéralak is, Paál Árpád úr — e kiváló értelmi képességgel és erkölcsi tartással felruházott ember — személyében.
