Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1221 Románia földrajzi helyzete miatt is (itt a delta, itt a Duna leghosszabb szakasza stb.) szerencsés helyet foglalhatna el egy dunai összefogásban. Megszívlelendő a sürgető szükséglet érvényesítését fékező tényezők számbavétele is: egyelőre a gondolat csak a politikai spekulációk körében mozog, nincs tömegalapja, éppen ezért nehéz a kezdeményezés, hiányoznak az ilyen természetű nemzeti hagyományok, ezzel szemben előítéletek élnek, egyszóval: nincsenek meg a szubjektív tényezők a kollektivizmus eszméjének győzelméhez. A szerző erős teoretikus beállítottságával meglát néhány általános összefüggést, s ezek talán érthetőbbé teszik, miért maradtak csupán papírra vetett gondolatok a tényleges szükségletek kielégítésére választ kereső erőfeszítések. Megállapítása megfontolandó: a társadalmi eszmék különböző formáinak fejlődési ütemében eltolódások vannak: a filozófiai nézetek megelőzik a politikaiakat, s ugyanakkor a politikai eszmék fejlődése lassúbb a gazdaságiakénál. A séma ezek szerint a következő: valamely társadalmi szükséglet előbb társadalombölcseletileg tudatosodik, a cselekvés „kell"-jének elméleti indoklása azonban még kevés; ezen az elégtelenségen még az sem segít, hogy a gazdasági (egyelőre ugyancsak elméleti) elemzés a bölcseletileg fölismert szükségletet alátámasztja. Az eszme gyakorlatba való átültetése ugyanis a politikára tartozik. Az akkori helyzetben ez az áthelyezés a politikai eszmék avagy a politikai gyakorlat körére még nem történt meg. Márpedig enélkül a Jászi-gondolatok, lehetnek bármilyen meggyőzőek (filozófiailag, gazdaság-elméletileg), megvalósításukra nincs lehetőség mindaddig, amíg hiányzik az áthelyezés a politikára. S hozzátehetjük: a „politikai tudat" meggyőzése elvont elméleti és ugyancsak absztrakt közgazdasági elvekkel a két világháború között később sem sikerült, s így az igen szépnek tűnő eszmék, a maguk utópikus csillogásában, megmaradtak eszmetörténeti epizódnak. Persze tévedés lenne, ha a tudati termékek hatását kizárólag megvalósulásukon mérnők le. A nem realizált „szép" gondolatok—Jászi és az RV elméleti próbálkozásai — nem tűntek el nyomtalanul, eredményükben a magyar és a román megértés szükségességét mégiscsak tudatosították. Gafencunak és Corteanunak Jászi kérdésfelvetését mérlegelő cikkeit újabbak követték, ezek már a „reflektálások reflexiói" is voltak. Eugen Cräciun például28 hozzáértőén összekapcsolta az összefogás tudományosnak nevezett alapját — az egyetemes gazdasági függést és a termelés nagyobb méretű megszervezésének szükségletét — a szellemi-eszmei tényezőkkel; ez utóbbiakat az előbbi szükségletek kielégítésének előfeltételeként kezelte. Fékező és ösztönző erőket látott fölgyűlni a szellemi szférában, s ez a gazdasági szükséglet kielégítését előkészíteni hivatott eszmei premisszák megteremtésében kettős feladattá sűrűsödött: egyfelől az összefogást fékező gyűlöletet, gyanúsítgatást, féltékenységet föl kell számolni, másfelől ösztönözni kell az erkölcsi mozgatókat. Az etikai követelmények országokat egymáshoz közelítő képességébe vetett hit szinte szakadatlan bölcseleti indoklás volt a két világháború közötti egymást kereső törekvésekben. Néha úgy, ahogyan igen becsülendő módon 28 E. Cráciun: Noi orizonturi. [Új látóhatárok.) RV 1923. jún. 10. 10. sz. 6—7. 10 Századok 1985/5—6
