Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1208 BALÁZS SÁNDOR távolabbi következtetések levonására alkalmas. Sajnos, a húszas évek jó szándékú törekvései arra nézve, hogy a közép-európai államok között új típusú, a gazdasági és kulturális együttműködést biztosító, baráti kapcsolatok alakuljanak ki, megmaradtak a hatalommal nem rendelkező csoportok tervezgetéseinek. Ezekről a merész kezdeményezésekről a hatalom birtokosai a jobbik esetben nem vettek tudomást, a rosszabbik esetben pedig tudatosan gáncsolták különböző politikai meggondolásokból. Miként azt egy korabeli szerző, Halmágyi Antal magvas tanulmányában igen jól kifejtette:1 1 az új típusú magyar—román államközi kapcsolatokat célzó próbálkozások sikertelenségének három változata volt még a monarchia idején: ha a románoktól indult el az akció, akkor végső kicsengésében Nagyrománia megteremtésének távlatait hordozta magában, így beleütközött az akkori hatalmi érdekekbe; ha a magyarok indították el, akkor nem felülről jött, nem a hatalom birtokosai kezdeményezték, s ekképpen a mozgalomnak nem lehettek eszközei az ügy sikeréhez; ha kívülről jövő sugalmazás volt, akkor ugyancsak szembetalálkozott a kormány ellenállásával. Nos most, a monarchia szétesése után is hasonló volt a helyzet. A magyar és román hatalmi szervek egyaránt gyanakvással fogadták a másik fél nem hivatalos magánkezdeményezéseit, s tartózkodóan, szinte félve kezelték a kívülről jövő sugalmazásokat. Manoilescu hiába reménykedett, hogy a román hivatalos fórumok előbb-utóbb csak felfigyelnek hangjukra — persze csak akkor, ha a Jászi elvárta közvélemény kiformálódik —, a remény nem teljesedett be. A cikkíró megkülönböztette a kérdés két oldalát: a gazdasági és kulturális közeledést. Szerinte — s ez az RV reagálására általában jellemző volt — a gazdasági vérkeringés megindítása a két szomszédos ország között sokkal könnyebben megvalósítható, mint a kulturális. Furcsa jelenség, hogy egészen a konföderáció gondolatáig eljutó román demokratikus hangadók mennyire húzódoztak a művelődési értékek szabad cseréjétől. Szerzőnk érve a legkevésbé sem volt meggyőző. Szerinte a nemzeti szellemi alkotásoknak, partikularizmusuk miatt, különbözőségeket hangsúlyozó jellegük van a gazdasági érdekekben könnyebben kiformálható különbségeket eltüntető tendenciával szemben. Holott a szellemi különbözőség kölcsönös megismerése ugyanúgy egymáshoz közelítő tényező, mint a gazdasági érdekellentétek eltüntetése. Az egységteremtés ugyanis nem egyenlő mindenféle különbség fölszámolásával. Manoilescu a maga fenntartásait nem azért vetette papírra, mintha elvben nem értett volna egyet Jászi közép-európai egység-koncepciójával, inkább az azonnali realizálás akadályait kívánta tudatosítani. Felfigyelhetünk az általa felsorolt, a gazdasági egység közeli kiformálását gátló tényezőkre. Nála van egy belső és egy külső fékező erő. A belső az lenne, hogy a javakat igyekeznek a többségi nemzet irányába „elmozdítani" (értsd ezen azt, hogy a többség és kisebbség viszonylatában aránytalannak tartott tőkemegoszláson, a gazdasági erők birtoklásában tapasztalható ún. 11 Halmágyi Antal: Román—magyar uniós törekvések. Jegyzetek egy esetleges román—magyar államkapcsolat problémájához. Magyar Kisebbség, 1922. okt. 15. 4. sz. 107—110. nov. 1. 5. sz. 144—151
