Századok – 1985

Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195

1202 BALÁZS SÁNDOR A jövő a hatalmas országoké Szemünk előtt bontakoznak ki gigantikus méretekben a huszadik századi nagyhatalmak új politikai és gazdasági konstellációjának körvonalai. Most földrészek állnak egymással szemben. Amerika egységként jelenik meg, nemcsak a világpiacon, hanem a történelemben is. A kínai—japán világrész kilépett a sötétségből, Oroszország, mely végtelenebb, mint valaha, az újjáéledés útját járja. Az angol birodalom kiterjesztette uralmát Afrikában és Ázsiában. Franciaország katonailag erőteljesen terjeszkedik saját európai és ázsiai zónáiban, így mind jobban hallatja hangját az „európai kereskedelemben". S a ,,mammut-államok" e világában vajon maradandó lehet-e az apró és középkori államok anakronisztikus újjáalakítása? E törpéknek csak látszat-függetlenségben lehet részük az ezzel együtt járó feladatokkal és veszélyekkel, de a belőle származó haszonban már egyáltalán nem. Ezek a törpék a kizsákmányolás területeivé válnak, ha ugyan nem a nagy gazdasági entitások amolyan európai gyarmataivá. Ily módon a végsőkig fokozott függetlenség érzéséből fakadó gazdasági elszigetelődés politikája akadályozza a Duna menti népeket abban, hogy hasznot húzzanak függetlenségükből, s szegénységbe és nyomorba taszítja őket. Fölszámolni a gazdasági elszigetelődést, megőrizve az új államok tökéletes politikai és területi szuverenitását — íme ez az egyetlen út, amely elvezetheti a dunai népeket a rendezetlenségtől és széteséstől a szervezettséghez és szabadsághoz. A kétarcú probléma A volt dualista birodalomban szabad gazdasági forgalom kapcsolt össze minden ma felosztott területet; az erőteljes dinasztikus és központosító állam azonban akadályozta a különböző nemzetiségek szabad fejlődését. Ma fordított a helyzet: szuverén nemzeti államok vették át a régi birodalom helyét, ám nem biztosították még a különböző területek szabad gazdasági fejlődését. A dolgok régi állása megvalósította a „Free trade" (szabadkereskedelem) eszméjét, de szembeszökő ellentétben állt a nemzeti eszményekkel. Az új helyzet megvalósította ez utóbbiakat, de lemondott az elsőről. A Duna menti népek egymás közti kapcsolatának sem az egyik, sem a másik formája nem tekinthető a helyzet végső megoldásának. E népek igazi életközösségének feladata eleget tenni annak a szükségletnek is, hogy fennmaradjanak a különálló nemzeti államok, de annak is, hogy újból megvalósuljon egy gazdasági és kulturális egység. A dunai szövetségnek politikailag ki kell fejeznie ezt az eszmét, éppen ezért Janusarca van. Az Osztrák—Magyar Monarchia idején, amikor megvolt a gazdasági