Századok – 1985

Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168

1194 SZARKA LÁSZLÓ invalid konvalescens, ez idő szerint Karlsbadban, karácsony után alighanem Svájcban leszek. A levelet ügyészem utánam küldi: Kérnék ugyanis egy-két szót, mit csinál: legutóbb csak Seton-Watsontól hallottam önről, aki az Ön legújabb könyvét avizálta nekem. Remélem, hogy egy hét vagy hónap múlva visszatérhetek majd az intellektuális mozgáshoz, a politikához csak még későbben. Könyvét még nem láttam, de az, amit róla hallottam, feljogosít arra, hogy gratuláljak hozzá. Híve Hodza Milán 481. (Távirat Dvortsák Győzőnek, az ún. Vychodoslovenská národná rada elnökének) Visszaemlékezésében pedig saját miniszteri tevékenységét igazolva így érvelt: „Különben még az akkori kétségbeesett helyzetben is a szabad autonómiák rendszere gyújtó hatással volt Magyarország legkülönbözőbb népeire. Nemcsak a németség és a rutének fogadták őszinte örömmel javaslataimat, de a tót vezérekkel is meg tudtam volna — legalábbis a béketárgyalásokig — egyezni, ha Hodzsa Milán nem kapott volna utolsó percben egy olyan határozott désaveau-t." Magyar kálvária — magyar feltámadás, III. kiadás, München 1969. 71. Más kérdés, hogy a Nyugat- és Kelet-Szlovákiára felosztott, Jászi-féle „Tót Impérium"-tervezetet Hodza sem tartotta elfogadhatónak, és a tárgyalások elhúzásával nem annyira a megegyezést, mint inkább a népszavazás kivédését, illetve a magyar alakulatok visszarendelését kívánta elérni. Ugyancsak célja volt az is, hogy ellenlábasával, a prágai kormány által szlovákiai miniszterré kinevezett V. Srobárral szemben a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács pozícióit megerősítse. Ezek a személyes ellentétek robbantották ki 1929-ben azt a vitát is, amelyben Hodza Jászi segítségét kérte.