Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
1180 SZARKA LÁSZLÓ Jászi és nemzetiségügyi miniszteri tevékenysége 1918 végén persze azért vált teljességgel reménytelenné, mert a magyarországi románok, szlovákok, szerbek és ruszinok kérdésében a megoldást ebben az időszakban már nem a Jászi által amúgy is túlértékelt tárgyalások, hanem kizárólag a nemzeti önrendelkezés elveit meglehetősen szabadosan megvalósító nagyhatalmi döntések jelentették. A szlovák kérdés megoldásában a megegyezéses megoldás lehetőségének szertefoszlása a szlovákok részére — a legtöbb szempontból optimálisnak tekinthető csehszlovák államkeretek mellett — a szlovák önállóságot megkérdőjelező, fiktív csehszlovák nemzetegység traumáját, a magyarság részére pedig a kompakt szlovák területek és jó néhány vegyes lakosságú vármegye leválása mellett, hozzávetőleg 800 ezres magyar etnikai sáv elszakadását jelentette. Sok jel mutat arra, hogy a szlovák nemzeti törekvések magyar részről történő korábbi respektálása és kielégítése, úgy ahogy azt Jászi az anyanyelvű oktatás, közigazgatás és igazságszolgáltatás biztosításának szorgalmazásával, valamint „szlovák kerülef'-típusú autonómia-kísérletek helyeslésével, illetve továbbfejlesztésével (autonómiák kantonális rendszerbe foglalásával) javasolta, a magyarság részére jóval méltányosabb megoldás feltételeit teremtette volna meg az 1918—1920. évi átrendeződés során. És bár talán 1918 őszén egy ideig éppen a szlovák politikai vezetésben volt a legtöbb készség a közös problémák nemzetközi alapokon történő, megegyezéses megoldására, a Párizsban maradt Benes és a Kramár-féle prágai kormány, illetve az általuk Szlovákiába küldött Vavro Srobár — a nagyhatalmi támogatás tudatában — rövid időn belül mindennemű tárgyalást beszüntettek. A Károlyival, Jászival tárgyalásokat folytató és a közélelmezés együttes biztosításában megegyezésig is eljutó Szlovák Nemzeti Tanácsot pedig többek közt éppen a pesti tárgyalások ürügyén rövid úton feloszlatták. Ilyen körülmények közt Jászinak is be kellett látnia a tárgyalásokba vetett remények szertefoszlását: a minisztertanács december 18-i ülésén már ő is az aktív katonai ellenállás lehetőségét mérlegelte, tíz nappal később pedig bejelentette, hogy a szlovákokkal és a románokkal lehetetlen megegyezni. Az alábbiakban Jászi Oszkár szlovák kapcsolatainak néhány dokumentumát közöljük. A túrócszentmártoni és a prágai Irodalmi Levéltárban felkutatott levélanyag alapján valószínűnek tűnik, hogy a Milan Hodza által szerkesztett budapesti Slovensky tyzdenník szerkesztőségéből, valószínűleg közvetlenül Hodzától vagy Anton Stefánektől kaphatta Jászi azt az információt, hogy a készülő könyve adatgyűjtéséhez szükséges kérdőívvel ifj. Peter Makovicky, rózsahegyi gyárost is keresse meg. A köztük kialakult levelezésből (I—XIV. sz), sajnos Makovicky válaszait ténykedésének szlovák koncepcióját csak egy külön tanulmányban lehet hitelt érdemlően bemutatni. Novemberi elképzeléseit jól tükrözi Ján Krivoshoz intézett távirata: „Egyetlen lehetőség volna, hogy közös erővel rendet teremtsünk: minden controvers kérdésnek a béketárgyalások(ig való) kikapcsolása. Fenyegetőzés vagy elkeseredés mit sem használ. Mi épp úgy szenvedünk, mint Önök." MOL, К—40 1918. — VIL 134.
