Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
1178 SZARKA LÁSZLÓ tett s ily módon a semleges Svájcba zavartalanul eljuttatható írásai szolgáltatták ennek a propagandamunkának az alapanyagát. Ezt azután a párizsi Csehszlovák Nemzeti Tanács energikus munkatársa, az amerikai szlovák Stefan Osusky öntötte végleges formába. A magyar belpolitikai viszonyokat alig ismerő Masaryk és Benes hálásan regisztrálták, hogy az osztrák politikai élet képviselői ellen általuk folytatott propagandahadjárat mellett a magyar nemzetiségpolitikai viszonyok és az egyes nyugati körökben még mindig népszerűnek számító magyar politikai vezetők (Andrássy, Károlyi, Jászi) ellen szintén erőteljes sajtótevékenységet tudtak kifejteni.34 Ennek különösen akkor nőtt meg a jelentősége, amikor Károlyi és Jászi egymásra találása révén egyre valószínűbbé kezdett válni, hogy rájuk kettejükre hárul majd a háborús politika által kompromittálódott magyar politikai vezérkar felváltása.3 5 1918 őszi hónapjainak vízválasztójában, főként a román és szlovák különválás kérdéskomplexumában lehet felmérni Jászi nemzetiségi kapcsolatainak igazi jelentőségét. Teljességgel igaznak tűnik ennek a kapcsolatrendszernek az a felértékelődése, amelyet Bíró Lajos Jászi új könyvének recenziójában találóan így fogalmazott meg: „Jászi Oszkár ma úgyszólván a magyarság bizalmi embere románokkal és tótokkal szemben is, de a délszlávokkal és csehekkel szemben is, sőt (Károlyi Mihállyal és a szociáldemokratákkal együtt) az egész civilizált világgal szemben".3 6 Bár a szlovák politikai életet a passzivitás, illetve a késlekedés-kivárás holtpontjáról kimozdító rózsahegyi és bécsi szlovák csoportok már 1918 tavaszán végérvényesen elkötelezték magukat a cseh-szlovák egységtörekvések mellett, közöttük sem akadt 1918 szeptemberéig olyan politikus, aki a megoldás bármilyen variánsát a magyarokkal való tárgyalások nélkül, pusztán külső döntés és katonai megszállás révén elképzelhetőnek vélte volna. Egyebek közt éppen erre, a megegyezés szükségességére hívta fel a figyelmet a Jászi által kezdeményezett 1918 őszi nemzetiségi ankét (XII. sz. levél) egyetlen szlovák résztvevője, Sámuel Zoch, modori evangélikus lelkész, akinek beadványát az 1918. október 30-i túrócszentmártoni szlovák deklaráció alaptervezeteként fogadták el. Jászi nyilván több szlovák politikusnak is elküldte a felhívást az ankéton való részvételre. A Szlovák Nemzeti Párt vezetése szintén a címzettek közt szerepelt,3 7 de az SZNP kitért a válasz elől. (XVIII. sz. levél) Károlyi és Jászi immár közösen 1918 augusztusának közepén kezdték el tájékozódó jellegű tárgyalásaikat a pesti, bécsi, valamint a Túróc és Liptó vármegyei 34 „Tudtuk, hogyan kell érteni a híreket, és mint kell azokat megfelelően interpretálni. Prágai lapjainkban a sorok közt is tudtunk olvasni." T. G. Masaryk: Svétová revoluce, Praha 1925. 103. old. 15 M. Hodza: Jászi s Károlyim, Slovensky tyzdenník, 1918. június 17. Jászi nézeteinek kritikájára 1. Samoodrenjenje naroda i Magjari, Zagreb (1918). Vö. a XVI. sz. levél jegyzetével! 36 Biró Lajos: A Dunai Egyesült Államok, Jászi Oszkár új könyve. Világ 1918. október 13. 31 Marián Hronsky: Slovensko na rázcestí, Kosice 1977. 34. Jászi Makovickyn és Zochon kívül valószínűleg Stefánekot és Srobárt is felkérte, amint azt pl. a Huszadik Század 1917. évi zsidó kérdéssel kapcsolatos ankétja során is tette. Vö. a XVIII. sz. levéllel.
