Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
JÁSZI OSZKÁR SZLOVÁK KAPCSOLATAI 1918 VÉGÉIG 1175 megváltozott álláspontjának konzekvens képviseletét, hogy 1910—11 során a Galileikör keretén belül Jászinak sikerült kialakítania egy olyan csoportot, amely rendszeres összejövetelein „a nemzetiségi megbékélés" ügyét próbálta előbbre vinni. A csoport Jászinak a Nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője c. előadásában körvonalazott ún. minimális nemzetiségi programja alapján a pesti nemzetiségi egyetemisták — pl. a szerb Ivan Milanovic, a román Alexandria Duma, a szlovák Dusán Porubsky és Ivan Dérer — aktív részvételével folytatta munkáját. A Galilei-kör részéről Fazekas Sándor vállalt irányító szerepet. Jászi kezdeményezését Milan Hodza is felkarolta: a csoport alakuló ülésén egyebek közt azt az oly sokszor elfelejtett alapigazságot hangsúlyozta, amely a magyarországi magyar és nem magyar demokratikus erők összefogásának legelemibb feltétele volt: „Arra a megállapításra jutottunk, hogy nem a magyar nemzet, nem a magyar faj, hanem annak kiváltságos osztálya a mi ellenségünk".24 A csoport tevékenységének részletes feldolgozása minden bizonnyal sok tekintetben pontosíthatná a magyarországi nemzetiségi megbékélés 1914 előtt kibontakozó kísérleteiről meglévő elképzeléseinket. Annyit azonban feltétlenül leszögezhetünk, hogy Jászi fellépése és programja még az együttműködésre hajlandó nemzetiségi csoportokban sem váltott ki egyöntetű helyeslést. Az említett Prúdycsoport fenntartásait V. Srobár a szlovák ifjúság 1912. augusztusi túrószentmártoni ünnepségein pl. a következőképpen fogalmazta meg: „Mi lesz velünk, ha a brutalitást finom kulturális misszióval váltják föl (ti. a magyarok — Sz. L.), ha majd a szellem, értelem és műveltség, közismeretek és kulturális készségek fegyvereivel kell megmérkőznünk velük? És ez az idő már itt kopogtat a magyar állam kapuján. Már látom a magyar nemzet testében azokat az új áramlatokat, amelyek szíves szóval, testvéri érzéssel és együttérzéssel szólnak hozzánk".25 Hogy Jászi szlovák kapcsolataiban végül is ezek a fenntartások váltak meghatározóvá, az a világháború előtti magyar kormányok — „felvidéki akciókban" kimerülő rövidlátó — szlovák politikája, ill az együttműködés legfontosabb alapját kínáló választójogi küzdelem sikertelensége miatt teljességgel törvényszerűnek mondható. A fenntartások a világháború éveiben nem csekély mértékben Jászi jóhiszeműségének kihasználásával már Jászi személyét sem kímélő támadásokká változtak. Még mielőtt e fenntartások fokozatos felerősödésének okait és következményeit szemügyre vennénk, néhány szóban érdemes említést tenni Jászinak Dusán Makovicky iránti érdeklődéséről, illetve kettőjük közvetett kapcsolatairól (XIII. sz. levél). Minden bizonnyal a rózsahegyi látogatás idején tájékozódott részletesen Jászi Dusán 24 Milan Hodza: Národnosti, sovinizmus a demokracia. Nasa zástava 1910. 4—5. sz. 153—160. old. Magyarul: Világ. 1911. május 7. 25 Prúdy 1912. 1. sz. Srobárnak az 1912. augusztus 7-i túrócszentmártoni beszédére — amelynek szövegéből az idézet való — a Prúdy c. folyóirat lefoglalt anyagaiban a Magyar Királyi Belügyminisztérium illetékesei is felfigyeltek, és a beszéd magyar fordítását Tiszának is megküldték. Református Egyház Zsinati Levéltára, Tisza-iratok IX. csomó 25. tétel 69. sz. 7*
