Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
JÁSZI OSZKÁR SZLOVÁK KAPCSOLATAI 1918 VÉGÉIG 1171 amerikai kivándorlást, a kilencedik a nép és a papság viszonyát, a tizedik pedig a természetes asszimilációt vizsgálja. Ez utóbbira az alábbi frappáns választ kapta Jászi: „Ha az ideszakadt magyar vasúti vagy postás (tisztviselő) tót nőt vesz feleségül, a család eltótosodik. Ha az idevaló paraszt, kisiparos, vasúti postaszolga magyar nőt vesz feleségül, a család eltótosodik. Az ok: a tömegek ereje." Annál is inkább figyelemre méltó Makovickynak ez az észrevétele, mert kisebb korrekciókkal maga Jászi is azt vallotta, hogy „egészében véve az asszimiláció nálunk az egymásra ható tömegek nagyságának a kérdése és a »tenger beolvasztja a szigetet« elvét uralja". És bár mindmáig viták folynak a korabeli magyarországi asszimilációs jelenségek jellegéről, Makovicky „helyszíni tudósítása" is alátámasztja véleményünket, hogy a korabeli magyarországi asszimilációs mozgások nem voltak egyirányúak, a kétségtelenül erőteljes iskolai, közigazgatási magyarosítási törekvések a nem magyar területeken, kompakt nemzetiségi vidékeken önmagukban nem eredményezhettek nagyobb változásokat.1 0 Fölöttébb érdekes a 12. kérdésre adott válasz, amely a nemzetiségi középosztály öntudatos nemzeti magatartását a soviniszta hangnemben író központi napilapok kihívására adott válasznak tünteti fel. Gazdasági okait csak a magyar sovinizmusnak tünteti fel, az ellenzéki nemzeti mozgalmak társadalmigazdasági tényezőit említés nélkül hagyja. Ugyancsak részigazságot fejt ki a „kifelé való gravitálás" iránt érdeklődő 13. kérdésre adott válaszában Makovicky, amikor azt állítja, hogy sem Csehországgal, sem Oroszországgal semmiféle kapcsolatok nem léteznek. Tömeges mozgalmakról valóban nem lehetett szó, de a Csehszláv Egység szervezetének keretében éppen 1907—1908-tól rendszeres cseh-szlovák kölcsönösségi munka bontakozott ki, s ő maga is Vladimír bátyjával együtt mind aktívabban vett részt a szervezet tevékenységében. A 14. kérdés a városok (Liptóban: Rózsahegy és Liptószentmiklós) szerepére, a 15. bíróság, igazságszolgáltatás működésére, a 16. a szocializmus térhódítására, a 17. a zsidók politikai magatartására kérdezett rá. A 18. kérdés a nemzetiségi nép olvasmányai, a 19. a nemzetiségek közigazgatásban való érvényesülése felől érdeklődik. A magyar progresszió és a különböző alapállású, szándékú külföldi sajtó által egyaránt bírált magyarországi választási és közigazgatási rendszerből adódott, hogy Makovicky ez utóbbi kérdésre szinte teljesen negatív választ adhatott. A 20. kérdés a népi hősök (Jánosík) felől tudakozódott, a 21., az utolsó pedig egyéb változásokra volt kíváncsi. Makovicky szerint az amerikai kivándorlók visszatérése hozott némi változást, pl. a visszatértek rendszeres újságolvasók és így meglehetősen tájékozottak a politikában. „Egyéb változás nincs. A kormány nemcsak tót kaszinót, dalárda-egyesületet, tót vezénynyelvű tűzoltóegyletet nem engedélyez, de nem engedélyez még egy tót szakácsiskolát sem leányok számára. Egyebekről nem is szólván"11 — fejezte be írását a rózsahegyi gyártulajdonos. 10 Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés, Budapest 1912. 402. 11 Adatok a nemzetiségi kérdéshez, i. m. 81.
