Századok – 1985

Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157

KOSSUTH, MINT ANGOL ÚJSÁGÍRÓ 1161 kívánjuk, hogy egy külföldi — különösen olyan, akinek nézetei tőlünk távol állanak — bírálja el tetteinket. A szerkesztőségi vélemény ezt helyteleníti, szűklátókörűnek ítéli, és kifejti, hogy gyakran a kívülálló a jobb bíráló. A lap sajnálja, hogy olvasói nem értenek egyet ezzel, és nem hallgatják meg a másfajta véleményeket. A szerkesztőség sem értett egyet Kossuth utolsó írásával, mégis leközölte. Ugyanakkor a Sunday Times büszkén vállalja, hogy helyt adott Kossuth írásainak, s evvel bebizonyította, hogy politikai kérdéseket nagyobb távlatból és liberálisabb szempontból képes megítélni, mint kortársai. „Kozmopoliták voltunk egy előítéletes korszakban."6 The Atlas-ban természetszerűleg jóval több megjegyzés, levél jelent meg Kossuth írásaival kapcsolatban, mint The Sunday Times-ben, hiszen háromszor annyi cikket írt e lapba. Úgyszintén szívesen és sokszor közölt The Atlas kommentárokat Kossuth cikkeiről más lapokból. Lássunk néhányat. 1855 április közepén a birminghami J. A. Langford az Atlas szerkesztőjéhez írott levelét így kezdi: „Uram, mi csodálatos nép vagyunk és Anglia egy nagy nemzet." Ezután jön a sok, de és Palmerston külpolitikájának és karakterének hosszas bírálata — Kossuthtal egyetértőleg. A nép ellensége a saját kormánya, s ezt a krími háború ésszeríítlensége is mutatja. A levélíró szerint Anglia biztonsága követeli, hogy a megfelelő ember kerüljön a megfelelő helyre.7 1855. augusztus 18-án The Atlas a Weekly Chronicle-ból „M. Kossuth" címmel a következőket vette át: „A világ nagy része nem tudja, hogy bizonyos ideje Kossuth úr hétről hétre elemzi a háborút, a bécsi tárgyalásokat, valamint Anglia és Franciaország kormányainak szándékait ... Kossuth úr félelem nélkül ír, ahogy egy idegen érzi magát szabad földön. S bár, mint valamennyien a kontinensről, az európai politikára inkább mikroszkopikus, mint összefoglaló tekintetet vet, s bár a dolog természeténél fogva, két vagy több terület összefüggéseinek olyan jelentőséget tulajdonít, amely csupán a katonai véletleneknek tulajdonítható, mégsem lehet elvitatni az európai államokról kifejtett nézeteinek igazságát. A jelen körülmények között az angol polgárnak ezekre a kérdésekre inkább gyakorlatiasan kell tekintenie, mintsem elvekhez tapadtan, mely utóbbiakhoz a gondolkodó emberek ösztönszerűen vonzódnak. Ezért nem tartjuk magunkat alkalmasnak arra, hogy Kossuth tanításainak vizsgálatába merüljünk, amelyekben oly sok nagyszerűség keveredik rosszul időzített vagy téves dolgokkal. De a legutóbbi Kossuth-cikkekben oly kitűnő részek vannak, hogy azokat azonnal átvettük néhány futó megjegyzéssel, fenntartva a jogot arra, hogy később nagyobb részletességgel visszatérjünk azokhoz. Mint nemzeti nyilatkozat — minthogy ő kormányzó volt, habár száműzetésben van, írása tekintélyt érdemlő — sokkal érdemesebb az angol sajtóban való közzétételre, mint Oroszország bármely jezsuita körirata vagy bármely más dokumentum, amelyekkel lapjainkat állandóan 6 A cikk címe: „British Prejudices and Foreign Politicians." The Sunday Times, 1855. április 1. 7 The Atlas, 1855. április 14.