Századok – 1985

Közlemények - Lakó György: Az 1848–49-es magyar forradalom svédországi visszhangjából V/VI 1150

KÖZLEMÉNYEK Lakó György AZ 1848/49-ES MAGYAR FORRADALOM SVÉDORSZÁGI VISSZHANGJÁBÓL 1810-ben jelentős fordulat ment végbe Svédország történetében: Károly Ágost trónörökös meghalt, s helyére — tekintettel arra, hogy a beteg és öreg XIII. Károly király nem volt képes kormányozni az országot — Napóleon egyik híres tábornokát, Bernadotte-ot hívták meg trónörökösnek. XIII. Károly halála (1818) után Bernadotte a királyi trónt is elnyerte, és felvette a XIV. Károly János nevet. Sokat tett Svédország felvirágoztatásáért: egyrészt bölcs külpolitikájával biztosította új hazája számára azt, amire a korábbi sok háborúskodás után legnagyobb szükség volt, azaz a békét, másrészt helyreállította Svédország tekintélyét az európai országok körében. Ám Károly János és az államtanács meg az országgyűlés között idővel nézeteltérések támadtak. Mint korábbi hadvezér, szokva volt a király a korlátlan parancsolgatáshoz, s ellensége volt mindennemű újításnak. A liberálisok viszont harcoltak az egyeduralom mindenféle megnyilvánulása ellen. Az elégedetlenek egyebek közt nagyobb sajtószabadságot és szabad választójogot követeltek. Az elégedetlenség és a szabadságjogok követelése idővel nemcsak az országgyűlésen, hanem a sajtóban is jelentkezett. A reformok követelésében élen járt az 1830-ban alapított Aftonbladet (Esti Lap). Ennek politikai jellegű fejtegetéseit nagy érdeklődéssel olvasta a nagyközönség, úgyhogy az Aftonbladet hatással volt a közvélemény alakulására. Az ellenzéknek sikerült is kiharcolni a sajtószabadságot, s győzelemre vitte az egyeduralom elleni törekvéseket is. A XIV. Károly János idejében megkezdődött liberalizálódás folytatódott fia, I. Oszkár uralkodása (1844—1859) idején. Oszkár már trónörökös korában tanulmányozta a más-más társadalmi rendben uralkodó viszonyokat, s nemegyszer írásban is állást foglalt olyan reformok mellett, amelyek megvalósulását szívesen látta volna. így híve volt például a népoktatás megjavításának, igazságosabb büntetőtörvények érvénybeléptetésének, valamint a börtönökben az elítéltekkel szemben tanúsítandó emberségesebb bánásmódnak. Mint király a liberális párt tagjai közül választott tanácsadókkal vette magát körül, majd pedig hozzáfogott egész sereg olyan újítás megvalósításához, amely hozzájárult a svéd nép jólétének emeléséhez és a közműveltség terjedéséhez. Csupa olyan reformról, illetőleg reformtervről volt itt szó, amelynek az Aftonbladet is híve volt. Mivel pedig a reformok és reformtervek sokban rokonságot mutattak azokkal a törekvésekkel, amelyek 1848 márciusától kezdve, különösen pedig az 1848/49-es szabadságharc idején Magyarországon is jelentkeztek,