Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS (1896-1907) 1143 1904 februárjában, amikor a magyar képviselőház ellenzéke már nemcsak a katonai létszámemelés ellen obstruált, hanem a rendes évi újoncjutalékot sem akarta megszavazni, lépett fel Tisza István miniszterelnök a honvédség tüzérségi alakulatokkal való kiegészítésének tervével.16 6 Hivatkozott arra, hogy a honvédség ilyen irányú továbbfejlesztése régi magyar követelés, hogy a delegációban újólag felmerült ennek igénye. Korábban a reformot azzal utasították el, hogy a honvédségnél szokásos kétéves szolgálati idő nem elegendő a tüzérség kiképzésére. Most azonban, amikor a hadsereg egészében két esztendőre csökkentik a szolgálatot, ez az érv önmagától semmisül meg. Tisza hangsúlyozta, politikailag veszélytelen a terv, nem érinti a hadsereg egységét. Viszont az intézkedés rendkívüli módon megerősítené a kormány pozícióját az ellenzékkel szemben. Ferenc József figyelemre méltónak, az új véderőtörvény szempontjából jól hasznosíthatónak tartja Tisza javaslatát, és a katonai szakértői véleményét kéri az ügyről.16 7 Feltűnhet ugyan, hogy a császár katonai kabinetirodájában a honvédtüzérség ügyéről őfelsége elnöklete alatt tartott tanácskozáson a közös hadügyminiszteren és a vezérkari főnökön kívül csak az osztrák honvédelmi miniszter van jelen, a magyart elfelejtik meghívni. De Pietrich közös hadügyminiszter, akinek pedig az előző hónapokban elég sok gondja volt a magyarok „nemzeti érzékenysége miatt",16 8 rokonszenvvel fogadja Tisza elaborátumát. Katonai szempontból előnyösnek tartja. Politikailag persze óvatosságra int: az intézkedést úgy kell feltüntetni, mint amit kizárólag katonai szempontok indokolnak, s nem politikai koncesszió kényszere. Megérti, hogy Tisza kezdeményezőként akar fellépni, hiszen a véderő reformja esetén csak bizonyos katonai vívmányokkal tudja majd összetartani pártját. Csak az a kérdés, hogy ezen az áron sikerül-e majd a felemelt újonclétszámot, illetve az új véderőtörvényt keresztülvinnie a parlamentben? — Bármilyen bizonytalan is a helyzet — zárja gondolatmenetét a hadügyminiszter —, a honvédtüzérség ügyében döntést kell hoznunk. Vagy a véderő revíziójába eleve beleértjük a honvédség tüzérségének horvát volt. A honvédség Magyarországon kívüli alkalmazásához a parlament jóváhagyása volt szükséges. A honvédség behívása és mozgósítása a király rendeletére a honvédelmi miniszter ellenjegyzése mellett történt. Berkó István: A magyar királyi honvédség története 1868—1918, Budapest 1928. Papp Tibor: A magyar honvédség megalakulása a kiegyezés után, in: Hadtörténelmi Közlemények, 14 (1967); 317—322. Walter Wagner: Geschichte des. к.к. Kriegsministeriums 2. 1866—1888 (Studien zur Geschichte der österreichisch-ungarischen Monarchie, 10.) Wien 1971,43—51. 166 Tisza a királyhoz 1904. február 21. KA. MKSM. Präs. 12—3/4/1904. A magyar minisztertanács február 24-én tárgyalja a honvéd tüzérség ügyét OL. К. 27. Nr. IX./1904. leT 1903 márciusában a közös hadügyminiszter tanulmányt készít „Über Landwehr-Artillerie": KA. MKSM. Präs. 12—3/4/1904. Március 29-én őfelsége elnöklete alatt a katonai miniszterek tanácskozást tartanak „über die Frage der Schaffung von Artillerie bei den Landwehren" Nr. 680. KA. MKSM. Präs. 12—3/4/1904. A tanácskozáson Pitreich, Welserheimb osztrák honvédelmi miniszter és Beck vezérkari főnök vesznek részt. les pitreich az osztrák delegáció előtt úgy nyilatkozik, hogy a hadseregtől távol kell tartani a politikai és nemzeti ellentéteket. A magyar képviselőház e nyilatkozatban a király által is akceptált magyar nemzeti igények elutasítását látta és tiltakozott ellene. Apponyi: Emlékiratai 114—115. 5*
