Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS (1896—1907) 1127 indulhatunk ki: egyrészt, hogy az 1867. évi törvények értelmében a külpolitikát a két ország kormányával egyetértésben kellett kialakítani, s másrészt, hogy azt a Habsburg Monarchiában mindenkor abszolutisztikusán intézték. Ellentmondás volt tehát a törvény és a gyakorlat között? — amit bonyolult manőverekkel kellett áthidalni: vagy a közös külügyminiszterek egész egyszerűen törvénytelenül jártak el, és a két kormány tudomásul vette azt? Természetesen a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek önmagukban nem elegendőek arra, hogy a kérdésre választ adjunk, még azokkal a kiegészítő forrásokkal együtt sem, amelyeket esetenként felhasználtunk. Bizonyos tájékoztatást — legalábbis az általunk vizsgált 12 esztendő politikai gyakorlatára mégis nyújtanak. Külpolitikával közös költségvetést tárgyaló minisztertanácsokon foglalkoztak. Mielőtt az évi költségvetés előterjesztésére sor került volna, a közös külügyminiszter általános tájékoztatót tartott, helyzetrajzot adott („Überblick über die äussere Situation", „Skizzierung der allgemeinen Lage"). Lényegesnek látszik, hogy mindig azokon a költségvetési tárgyalásokon került erre sor, amelyeken a két miniszterelnök is jelen volt, nem pedig azokon, amelyeken a három közös miniszter egymás között tanácskozott;97 evidens tehát, hogy a külügyminiszter a két miniszterelnököt akarta tájékoztatni. Ezeknek a minisztertanácsoknak egyébként az volt a feladatuk, hogy a delegáció elé terjesztendő költségvetést jóváhagyják, majd javaslatot tegyenek az uralkodónak a delegáció összehívására. A külpolitikai tájékoztató ennek az évenként visszatérő alkotmányos aktusnak szerves része volt. A közös minisztertanács tulajdonképpen a delegációt készítette elő; nemcsak a költségvetés, hanem ami ezzel szorosan összefüggött, a Monarchia külpolitikájának elfogadtatását is. A külügyminiszter közös minisztertanácsi és delegáció előtti fellépése így szorosan összefüggött egymással. Mégpedig abban az esetben, amikor a közös minisztertanácson mellőzte e külpolitikai tájékoztatót éppúgy, mint amikor tartott ilyet. A vizsgált tizenkét esztendőben öt alkalommal a külügyminiszter nem beszélt a nemzetközi helyzet alakulásáról, hivatkozva arra, hogy a hamarosan összeülő delegáció előtt úgyis alkalma lesz szólni erről.9 8 Ha Goluchowski a közös minisztertanácson hivatkozhatott arra, hogy a nemzetközi helyzetről majd a delegáció előtt fog szólni, az azt mutatja, hogy a miniszterek nem is vártak tőle érdemibb információt, mint amit a nyilvánosság is megkaphatott. Hét alkalommal viszont tartott tájékoztatót kollégáinak.9 9 Ha ezeket összevetjük a delegáció előtt elmondottakkal, megállapíthatjuk, hogy azok az esetek 97 L. 12. sz. jegyzetet. 98 GMRProt. 1899. október 17. GMCZ. 416; 1900. március 23. GMCZ. 418; 1901. április 15. GMCZ. 432; 1902. április 1. GMCZ. 436. Különösen jellemző e szempontból az 1905. évi minisztertanács, ahol — minthogy a delegáció összehívására a magyar válság következtében valószínűleg úgysem kerül sor — fel sem merül a külpolitikai információ szükségessége. GMRProt. 1905. november 25. GMCZ. 454. 99 GMRProt. 1896. április 13. GMCZ. 390; 1897. október 5. GMCZ. 405; 1898. április 3. GMCZ. 404; 1903. november 19. GMCZ. 439; 1904. április 15. GMCZ. 441; 1906. szeptember 29. GMCZ. 459; 1907. október 27. GMCZ. 464. 4*
