Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1122 SOMOGYI ÉVA ismernék el, s súlyt helyeznének arra, hogy egyik balkáni állam se növekedhessék veszélyes tényezővé. Goluchowski és Kállay az érdekszféra felosztása ellen léptek fel, mégpedig nem pusztán a diplomáciai esélyeket latolgatva. Kállay nagyon egyértelműen fogalmazott: „Sem a két kormány, sem a két parlament nem adná hozzájárulását egy ilyen akcióhoz." A szóban forgó területeken olyanok a belső viszonyok, hogy ott az egész polgári és katonai igazgatást a Monarchiának magára kellene vállalnia, s minthogy rendkívül szegény területekről van szó, ez súlyos anyagi áldozatot követelne s amellett 60 ezer katona felvonultatására lenne szükség. Goluchowski tovább szaporítja az érdekszféra felosztás elleni érveket. Nem szívesen egyezne bele abba, hogy Bulgáriát és Romániát egyszerűen kiutalják az oroszoknak s az autonóm Macedónia életképességében sem bízik — más alapon kell egyezkedni. Az az álláspontunk — mondja a külügyminiszter —, hogy Konstantinápoly és a tengerszorosok kérdése nem tartozik az orosz—osztrák egyezkedés keretébe, az a nagyhatalmak ügye. Csak az európai Törökország sorsáról tárgyalhatunk. A Monarchia csak az okkupált tartományok és a Szandzsák egy részére tart igényt, de Oroszországnak sem enged területi hódítást a félszigeten. El kell érnünk, hogy az oroszok akceptálják Albániáról vallott felfogásunkat, nem akarjuk magunkhoz ragadni, de azt sem engedjük, hogy ott más hatalom megvesse a lábát. A következő napokban Ferenc József kíséretével Pétervárra utazott, s a látogatás valóban fordulatot hozott az orosz—osztrák viszonyban. A két hatalom leszögezte, hogy a balkáni status quo fenntartása mindkét ország érdeke. S csak ha a status quo tovább nem tartható, fogják felosztani az Adriai- és az Égei-tenger közötti területeket a szomszédos országok között (Bulgária, Szerbia, Montenegró és Görögország), mégpedig úgy, hogy ott az egyensúlyi helyzetet a lehetőségig megőrizzék. Oroszország és a Monarchia egyaránt lemond a balkáni területi hódításról. Minthogy a pétervári tárgyaláson írásos megállapodás nem jött létre, a cárnak Ferenc József irányába mutatott jóindulata korlátozott értékű volt. Amikor az osztrák kormány sürgetésére végül (1897 május) írásba foglalták a tanácskozás eredményét, Bosznia—Hercegovinára vonatkozóan az oroszok csak az 1878-as jogokat ismerték el, az annexió jogát nem, és Albániával kapcsolatban sem voltak hajlandók kötelező érvényű nyilatkozatot tenni. Goluchowski mégis és méltán elégedett volt az orosz antanttal. Nem az volt a célunk — mondotta —, hogy azonnal teljes megállapodást kössünk, hanem hogy fokozatosan megvessük az egyetértés alapjait.8 2 Az 1897. évi egyezmény egy évtizedre meghatározta az osztrák—orosz viszonyt. Egyetlen más orosz—osztrák megállapodás sem bizonyult ilyen tartós érvényűnek.8 3 82 Goluchowski Aehrenthalhoz 1899. március 2. Ld. 79. sz. jegyzetet. 83 Figyelemre méltó, hogy a katonák sokáig nem ismerik el a Monarchia és Oroszország viszonyának átalakulását, hivatkozva arra, hogy nem jött létre a két ország között formális megállapodás, s Oroszország nem csökkentette csapatainak létszámát és azok harci készültségét az osztrák határon. Ld.
