Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1112 SOMOGYI ÉVA (Cabinet des Ministers) egy sor olyan kérdéssel is foglalkozott, amely egyáltalán nem a külügyminiszteri funkcióból, hanem abból eredt, hogy a külügyminiszter egyben a közös minisztertanács elnöke.36 Itt készítik elő a közös miniszteri értekezleteket, látják el a közös minisztertanács határozataival kapcsolatos további teendőket. E kabinet feladata a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek vezetése, azok hitelesítése; a két ország kormányaival való érintkezés, a delegációk összehívása, előkészítése, bizonyos vonatkozásban Bosznia-Hercegovina ügyei is — tehát tipikusan összbirodalmi ügyek.3 7 Lehetett tagadni a Reichskanzlei létét, de valamilyen szervnek mégiscsak intéznie kellett a de facto létező, a két ország felett álló összbirodalom ügyeit. Igaz, hogy az 1867-es szándékok szerint a közös miniszterek nem alkottak „organikus kabinetet". 1876-ban Andrássy a közös minisztertanácson mégis bizonyos megszorítással élt: „.. .miután kérdéses, hogy a közös miniszterek testületileg kormányt alkotnak-e .. ,"38 Andrássyra, mint jogforrásra hivatkozhatunk, nemcsak mert ő szükségképpen ismerte és vállalta a 67-es törvények szellemét is, nemcsak a szövegét, meg az akkor már egy évtizedes joggyakorlatot, hanem mert kijelentéseit egykorûan is jogforrásnak tekintették. Valóban nem egyértelmű, hogy a közös miniszterek kormányt alkottak-e vagy sem, hogy a közös minisztertanács elnöke birodalmi miniszternek tekinthető-e vagy sem, de hogy ilyen tendenciák a gyakorlat kényszere folytán érvényesültek, az nyilvánvaló. Igaz, hogy a kiegyezés értelmében a közös miniszterek a maguk dolgáért felelősek, ám azon intézkedésekért, melyeket az egész minisztérium, közös egyetértéssel határozott el, együttesen, azaz testületileg is felelősséggel tartoztak.39 És igaz, hogy nem a közös minisztertanács elnöke alakította meg a „közös kormányt", hogy egyik miniszter elbocsátása vagy eltávozása nem az ő akaratából függött, mint az a parlamenti kormányoknál szokásos. De a külügyminiszter ellenjegyezte a másik két közös miniszter kinevezését,4 0 a közös had- és pénzügyminiszterek felmentésüket neki, „mint a közös minisztertanács elnökének" jelentették be.4 1 kapcsolatos minisztertanács összehívását: Tisza Goluchowskihoz 1904. október 29. HHStA. Administrative Registratur /AR. F 34 К. 46. Deutschland 10 Nr. 194. 36 Matsch: Geschichte des auswärtigen Dienstes, 93—95. Vö. továbbá: Walter Goldinger: Die Zentralverwaltung in Cisleithanien—Die zivile gemeinsame Zentralverwaltung, in: Adam Wandruszka, Peter Urbanitsch (Hrsg.), Die Habsburgermonarchie 1848—1918, Bd. 2. Verwaltung und Rechtswesen, 174. 37 A Cabinet des Minister feladatáról Musulin: Das Haus am Ballplatz. Erinnerungen eines Österreich—ungarischen Diplomaten, München 1924, 134—135. Ludwig Bittner: Das österreichisch— ungarische Ministerium des Äussern. Seine Geschichte und Organisation, in: Berliner Monatshefte 15 (1937), 832. Rudolf Wiedermayer: Geschäftsgang des k.u.k. Ministeriums des Äußern 1908—1918, in: Archivalische Zeitschrift, 40 (1931), 133. Szerepe a delegációk körül: Agenden des С. d. M. zur Vorbereitung und Einletung sowie zum Abschluss einer Delegationssession, HHStA. PA, I. K. 628. IV/7. 38 GMRProt. 1876. május 18. GMCZ. 177. 35 1867: XII. 27. § 40 L. 24. sz. jegyzetet 41 Krieghammer Goluchowskihoz 1902. december 17. „Ich halte es für meine Pflicht, E. E. als Vorsitzenden im Gemeinsamen Ministerrate ergebenst mitzuteilen, dass ich gestern Seine k.u.k. Apostolische
