Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS (1896—1907) 1111 plenáris ülésén emelt kifogást azellen, hogy a külügyminiszter „Vorsitzender im Gemeinsamen Ministerrat".31 Goluchowski, aki az elméleti fejtegetésektől és a magyarok jogi akadékoskodásától mindig irtózott, azt felelte, amit egyedül felelhetett, ha kerülni akarta a kiúttalan közjogi ellentmondások csapdáját: „Hangsúlyoznunk kell, hogy a közös miniszterek nem alkotnak organikus kormányt, és éppen ezért nincs is közös miniszterelnök. Minthogy azonban a közös minisztérium törvényesen előírt tanácskozásain valakinek elnökölnie kell, ezért a közös kormányzat létezése óta a mindenkori külügyminiszter külön megbízást kap a minisztertanácsi elnöki teendők ellátására is"...32 Tisza pedig: „A közös miniszteri értekezletre szükség van. Maga a közös költségvetés megállapítása az 1867: XII. tc. értelmében csakis a közös miniszteri értekezleten történhetik meg. Ezen az értekezleten természetesen elnökre is szükség van, és én azt hiszem, hogy a helyes megoldás az, ha nem egyik vagy másik kormány elnöke, hanem közös közeg, a közös külügyminiszter az elnök. . .. ez a gyakorlat állott fenn 1867 óta, és én semmiféle szükségét nem látom itt bármiféle változást provokálni."3 3 Tisza nyilvánvalóan tisztába volt azzal, hogy a közös minisztertanács elnöki funkciója több annál, semhogy azt tetszőlegesen egyik vagy másik miniszterelnök elláthatná; hogy azt a két ország felett álló „birodalom" emberének kellett betöltenie, még ha ezt a parlament nyilvánossága előtt nem is vallhatta be. A külügyminiszter hívta össze a közös minisztertanácsot, rendszerint ő határozta meg annak témáját és résztvevőit.3 4 Bár közös miniszteri értekezletet kezdeményezhetett a közös had- vagy a pénzügyminiszter, sőt nem egy esetben valamelyik ország miniszterelnöke is.3 5 A külügyminisztérium speciális osztálya —, akkor azt sem kell elismerniük, hogy a külügyminiszter evidensen a közös minisztertanács elnöke. Az akkor kezdő külügyminiszter Goluchowski válasza igen jellemző: (Goluchowski Bánffyhoz, 1895. szeptember 7. Nr. 196.) a törvény élő valami és „mit den constitutionellen Rechten Ungarns nicht vereinbarer Missgriff, wenn man bei Beurteilung gewisser Fragen nur auf die Gesetze, gleichsam wie ein Procrustes-Bett, alle öffentliche Angelegenheiten hineinzuzwängen wollt, ohne Rücksicht darauf, ob die betreffenden Fragen in diesen Gesetzen berücksichtigt werden oder nicht". HHStA. PA. XL. K. 213. Liasse XXX. A kérdés egyébként már akkor sem volt új, 1868. március 6-án Simonyi interpellált a közös minisztertanács elnöke titulus ügyében. 31 Komjáthy: A közös minisztertanács, 83. 32 L. 24. sz. jegyzetet. 33 Uo. 34 Egy minisztertanács rendszerint egyetlen témával foglalkozott, s csak rendkívüli esetben került sor arra, hogy az eleve meghatározott napirendtől eltértek. 35 Rendkívüli katonai hitel ügyében rendszerint a közös hadügyminiszter kezdeményez: Goluchowski a két miniszterelnökhöz, 1899. március 3. HHStA. PA. I. K. 621. 96/C. d. M. Ő kéri a tanácskozást katonai fontosságú vasutak építése ügyében: Pitreich Goluchowskihoz 1905. november 13. HHStA. PA. 1. K. 621.472/C. d. M. A Tengerészeti Osztály várható többletkiadása ügyében a közös pénzügyminiszter kéri a közös minisztertanács összehívását: Kállay Goluchowskihoz 1897. június 2. HHStA. PA. I. K. 656. 269/C. d. M. Hasonlóképpen utólagos hiteljóváhagyás ügyében: Kállay Goluchowskihoz 1898. február 17. HHStA. PA. I. K. 656. 77/C. d. M. Az osztrák miniszterelnök látja szükségesnek, hogy a délnyugati határ megerősítése tárgyában közös minisztertanácsot tartsanak: Pitreich Goluchowskihoz 1904. november 24. HHStA. PA. I. K. 621. 548/C. d. M. A magyar miniszterelnök kéri a német kereskedelmi szerződéssel 3*
