Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
1098 HANÁK PÉTER Az első és legnépesebb csoport a faji determinációt bizonygatta. Sokan a „fajt" a hagyományos népfaj, etnikum értelemben használták, és a bibliai kiválasztott — utóbb megátkozott — nép jellemére vezették vissza. Egyre inkább nőtt azonban az újkeletü rasszisták száma, akik áltudományos biológiai komolykodással tárták fel „az orientális szemita és az armenoid faj" keveredéséből, és némi negroid vérrel való vegyítéséből származó ókori zsidó etnogenezist, amely aztán az évezredek során már nem változott.5 6 Magasabb színvonalon állt a történeti magyarázat, amely a zsidóság sorsából, az idegen népek közti gazdasági-társadalmi helyzetből vezette le a jellemet.5 7 A gettósors: a teljes jogtalanság, a birtokszerzés és hivatalviselés tilalma, valóban rákényszerítette a körépkori és a koraújkori zsidóságot a kereskedésre, a pénzüzletre. Ez az évszázados szituatív determináció bizonyára érződött számos szerzett és az utódokra átörökített képességben és készségben, amelyek az európai zsidóság nagy részét alkalmasabbá tették a tőkés gazdálkodásra a megmerevedett agrártársadalmaknál. A helyzettől kikényszerített adottság az örökös „készenléti állapot", a nagyfokú mobilitás készsége, à fennálló rend, érték, igazság fenntartásokkal való elfogadása: a racionális kétkedés, a relativálás tehetsége. A reflektív és spekulatív gondolkodás, az utilitarizmus, a környezet iránti bizalmatlanság, a jogrend és a tekintély nem kellő tisztelete, úgy látszik, a gettósors következményei. A magyar értelmiség művelt és gondolkodó része, főként tudósok, írók egyoldalúnak tartották a szituatív determinációt, mint domináns magyarázó elvet. Különösen a zsidóság — kapitalizmus-identifikációját és a negatív zsidóképnek a tőkés gazdasági tevékenységgel való szoros korrelációját vitatták. „Gazdasági okokkal kár előhozakodni" — írta Benedek Marcell, a tudós író, hiszen a kizsákmányolók közt jóval több a nem-zsidó, a kizsákmányoltak között pedig hatalmasan növekszik a zsidó munkások, alkalmazottak száma.5 8 A kölcsönösen negatív képben a szociálpszichológiai tényezők játsszák a döntő szerepet. A valóságos helyzet az, állítják baloldali értelmiségiek, hogy Közép-Európában csak jogilag szűnt meg a gettó, társadalmilag még nem. A liberális keresztények nagy része továbbra is „unter uns = antiszemita". Benedek Marcell ismeretei szerint Magyarországon ,,nincs keresztény ember, aki a zsidósággal szemben tökéletesen elfogulatlan, tisztán emberi álláspontot tudna elfoglalni".59 Ez a gyakran rejtett kirekesztés, lenézés sérti az asszimiláns zsidó érzékenységét, növeli bizonytalanságérzését, amely könnyen csap át modortalanságba, agresszivitásba. Mindeme 56 Bosnyák Zoltán: Az idegen vér. Bp. 1938. 8. 57 Werner Sombart: Die Juden und das Wirtschaftsleben, Leipzig, 1911. с. művében a zsidóságnak a kapitalizmusra való rátermettségét részben szituativ tényezőkkel — a szétszórtsággal, az idegenséggel, a polgárjog hiányával, a felhalmozott gazdagsággal, piacismerettel, részben vallási és etnikai adottságokkal magyarázza. Főleg 198—222., 250—296. 58 Zsidókérdés. HSz. 1917. II. Benedek Marcell hozzászólása. 46. SQ Benedek szerint ez a megállapítás a filoszemitákra is vonatkozik, mert egyes személyekkel szemben elenyészhet a különbség érzése, de az összességgel szemben nem. Uo. 46.
