Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
1094 HANÁK PÉTER A tradicionális nemesi értékrend prizmáján átszűrve, a polgárerények eltorzultak. A német szorgalom hajszának, törtetésnek, a takarékosság fukarságnak látszott. A fegyelmezett, rendszeres tevékenység és szolidság szolgaságnak, filiszterségnek, a német szakműveltség tudálékosságnak minősült. A vállalkozói szellem, kiváltképp ha sikeres volt, nyomban a pénzhajhászás gyanúját ébresztette fel. Ez a gyanú azonban már nem annyira a német, mint inkább a zsidó jellemképet árnyékolta be. A magyar fogyatékosságok és hibák áthárítása: a zsidó jellemkép A zsidó jellemkép — ez nyilván egyetemes jelenség — az előítéletes gondolkodás jellegzetes terméke: erősen érzelmi töltésű, amelyet nem befolyásolnak tények, bizonyítékok, még tapasztalatok sem lényegesen. Időrendben is, tudattartalomban is fölöttébb ellentmondásos. A magyar vezető rétegek tudatában a zsidó primitív, műveletlen, piszkos, de az összes hazai népfajta között a legintelligensebb, átlagos iskolázottsága és műveltsége a legmagasabb. A zsidó magábazárkózó, nagyon konzervatív, sőt „invariábilis" fajta, más vonatkozásban viszont könnyen alkalmazkodó, simulékony, minden újításra fogékony, variábilis elem.3 9 A zsidó egyrészt kíméletlen, vad nép, a felsőbbrendűség öntudatával lenézi a keresztényeket, másrészt alázatos és megalkuvó, sőt gyáva nép, telve kisebbrendűségi komplexussal és neurózissal. A vélemények még abban is megoszlanak, hogy a vallást és a szokásokat szigorúan megőrző ortodox-e a vad és gőgös, vagy ő kezdetben inkább szerény, alázatos, félénk, és csak később, amikor már meghonosodik, válik pimasszá — avagy fordítva, éppen az asszimiláns zsidó lesz-e egyre bizonytalanabb, gyávább, opportunistább. A zsidó a befogadó többség tudatában a nyelvi magyarosodás ellenére sem válik teljes értékű hazafivá, de nem ritka az a vélemény sem, hogy a neofita zsidó a szélsőséges sovinizmus képviselője,4 0 „a kultúmacionalizmusnak. . . nagy és értékes tényezője". Még olyan vélemény is akad, hogy éppen ők egy jobb, gazdagabb, emberibb magyarság hívei.4 1 Ezek az ellentétpárok természetesen feloldhatók, a zsidóság történeti fejlődése, társadalmi tagozódása, illetve a magyar többség társadalmi és tudati differenciálódása 39 Kiss Sándor: Zsidó fajiság — magyar fajiság, i. m. 6—11., 30—31. 40 Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána következik, Bp. 1938. 340—341. „A magyar dicsőséget senki oly meggyőződéssel nem hirdette, a magyar hiúságot senki oly édesbizsergöen nem simítgatta, mint ez »asszimiláltak«. Ők emelték dogmává állameszménk nagyságát és mindenható voltát .... Ők becsülték le a nemzetiségek erejét, ők támadták válogatás nélkül szövetségeseinket és ellenségeinket .... Hogy a közjogi harc és nemzeti illúziók évtizedeken át korlátlanul uralkodjanak a magyarságon, ez a budapesti zsidó sajtó nélkül lehetetlen lett volna." E vádcsokor nemcsak vaskos túlzás, hanem klasszikus példája a saját hibáknak a gyűlölt „más-csoportra" való áthárításának. 41 A zsidókérdés Magyarországon (továbbiakban: Zsidókérdés). Huszadik Század (HSz), 1917. II. Bosnyák Zoltán hozzászólása, 59.
