Századok – 1985
Történeti irodalom - Horváth Lajos: Pest megye városi községi és megyei pecsétjei 1381–1876 (Ism.: Pandula Attila) IV/1063
TÖRTÉNETI IRODALOM 1063 H OR VÁTH LAJOS: PEST MEGYE VÁROSI, KÖZSÉGI ÉS MEGYEI PECSÉTJEI 1381-1876 Pest megyei Levéltár kiadása Bp. 1982. 378 1. (PEST MEGYEI LEVÉLTÁRI FÜZETEK NR. 4.) Az utóbbi idó'ben világszerte, így Magyarországon is, megnó'tt az érdekló'dés a történeti segédtanulmányok iránt; ezek egyik legelhanyagoltabb területe a pecséttan (szfragisztika), ezért különösen örülünk a kezünkben levő munkának. A szerző bevezetőjében összefoglalja a pecséttan kutatásának újabb eredményeit, megemlíti a kötet legfontosabb forrásait. A munka pecséthasználók szerinti bontásban, azon belül kronológiai sorrendben közű az ország egyik jelentős területének, Pest megyének megyei, kommunális pecsétemlékeit Az összeállításnál a szerző figyelembe vette az évszázadok során bekövetkezett szervezeti változásokat. A mű közli a napjainkban Pest megyéhez tartozó települések pecsétanyagát, ezért az egykor Hont, illetve Fejér megyékhez tartozó helységek pecsétjeit is tárgyalja, de nem kerültek feldolgozásra a Budapesthez csatolt városok, községek emlékei. Az anyag az 1381 és 1876 között keletkezett pecséteket mutatja be. Az 1876-os közigazgatási átszervezés keretében Pest-Pilis-Solt vármegyét egyesítették a Kiskunsággal, ezért pecséttani szempontból indokolt a téma lezárása. A régi Pest vármegyének a középkor óta négy járása volt (pesti, váci, kecskeméti és püisi), s ennek megfelelően négy szolgabíró működött a területen. A rendszer kialakulása a 14. században ment végbe. A középkorban a megyei oklevelek kiállításához a négy szolgabíró magánpecsétjére volt szükség, mivel a megyének nem volt pecsétje, ezen túlmenően a szolgabírák saját hivatali működésükhöz is használták ezeket. 1659-ben a megye utasítást adott Nádori Bene János alispán és Pápay János országgyűlési követnek, közhitelű pecsét kérvényezésére, s ennek eredményeként az 1659. évi 76. tc. rendelkezett a megye címeréről és pecsétjéről. A megye első pecsétnyomójának köriratába felkerült Wesselényi Ferenc nádor — a megye örökös főispánjának - neve. Az általa vezetett összeesküvés után ez problémákat okozott, s ezért a megye 1733-ban új pecsétet kért és kapott az uralkodótól: ezt használták 1837-ig. A reformkor szellemének megfelelően az addigi latin feliratú pecsét helyett 1836-ban a vármegye közgyűlése kérte az uralkodótól magyar feliratú pecsét engedélyezését, amit rövidesen meg is kapott. A falvak pecséthasználata már a 16. század elején elterjedt. A hódoltság után ismét benépesedő falvakban ezért természetes, hogy az újra működő bíró-szervezet első feladatának tekintette pecsét beszerzését. Igen érdekes - a kor hangulatát, felfogását nagyon jól tükröző — emlékek az 1848-1849-ben használt „forradalmi pecsétek". A kötet szfragjsztikai részében elemzi a szerző a közpecsét fogalmát, ismerteti annak a magánpecséttel párhuzamos használatát. Az egyes pecséteket a könyv írója a kiadó közigazgatási fórum, illetve tisztviselő hivatali beosztása alapján hierarchikus sorrendbe állítja, s elvégzi funkcionális elkülönítésüket is. A tanulmány változatosan mutatja be a pecséteken megjelenő — rendkívül heterogén - szimbólumvilágot. Röviden ismerteti a pecsétnyomó-készítést, ennek egykori jelentőségét. A 16-18. században viszont már alig-alig található „művészi" kivitelű pecsét. A terjedelmes adattár csaknem 1000 pecsétről közöl részletes adatokat. Először a megyei hatóság pecsétjei találhatók meg időrendben a szervezeti változások figyelembe vételével. Ezután szoros betűrendben a városok és községek következnek, a Helységnévtár 1877. évi adatai alapján. Az egyes települések pecsétjeit a szerző a használat kronologikus sorrendjében közli, nem a pecséteken található - s a tényleges használatot nem teljesen fedő - évszámok szerint A kötet nagy számban közöl illusztrációkat, a fotók csak a jó állapotban levő pecsétlenyomatokat mutatják be. Kivételt ez alól csak a 17. század előtti lenyomatok esetében tettek. Horváth Lajos munkáját mások mellett, különösen a történeti segédtudományok művelői forgathatják haszonnal. 12*
