Századok – 1985

Vita - Herényi István: Válasz Kristó Gyulának IV/1029

VITA Herényi István VÁLASZ KRISTÓ GYULÁNAK „Honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere." Kristó Gyulának becsmérlő, kíméletlen kijelentéseit visszautasítom. Dolgozatom legelején egy „új munkahipotézis lehetőségéről", egy új történeti feltevésről, feltételezésről beszélek. (NB. Kettős honfoglalás.) Az általam elmondottak elsősorban nem történeti tények, hanem történeti lehetőségek. Ahol a szövegben forrásokra hivatkozom, ott tényekkel (helyes vagy helytelen) számolok, ahol ilyen nincs, ott saját feltevéseimet adom. Lehet, hogy nagyon határozott formában. Ezek a határozott kitételek azonban akkor is csupán feltevések. Ezt aláhúzottan elmondom, nem akarok senkit sem tévedésbe ejteni. 1. Forrásbázis Kristó felrója nekem, hogy másodkézből vett kútfők alapján dolgozom. Igaz. A szakmai körökön kívül ugyanis számolnunk kell, mint maga Kristó is írja (1143. lap), az érdeklődő nagyközönséggel is. Miután pedig a Kristó által említett történeti források a nagyközönség részére hozzáférhetetlenek, vagy csak nehezen hozzáférhetők, éppen a történettudomány népszerűsítése érdekében jobb volt ezt az utat választanom. Álmos és Hulec rokoni kapcsolatára Kristó maga mutat rá, hogy Anonymus Hulecet Árpád nagybátyjának tartja, az általa idézett helyen pedig Álmos nagybátyjának. Eszerint Álmos és Hulec között a rokoni viszony nem egyértelmű. És ezt akkor sem lehet egyértelműen megoldani, ha egyébként Pais Dezső azt megoldottnak tekinti. Árpád-kori genealógiánk tekintetében Anonymus a fő forrásunk, vele szemben alig áll ellenbizonyíték. A Gaugericus ostroma szó szerint értendő. A magyarok elsősorban az erődtemplomokat támadták és fosztották ki. Ott voltak többnyire az egyház kincsei, és ők ezt nagyon jól tudták. Miután ellentétben Kristóval, én nem tartom magamat tévedhetetlennek, a Fischa-Lajta kérdésben elírás történt. A törzsek neveire irányuló megjegyzés vagy félreértésen alapul, vagy szándékos félremagyarázáson. Nem vitatható az, hogy a törzsek nevei a 11—12. századi oklevelekben megismétlődnek. A tényleges törzstöredékek az oklevelek helyneveiben ismétlődnek. A törzsnevek azonban ma is az egész Nagymagyarország területén szétszórt településekben és azok helynevében szemlélhetők.