Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1020 PÉTER KATALIN elégedve. A fordító szerint „nemcsak az értelme, de még az olvasása is nehéznek tetszik vala". A könnyebb olvastatás törekvése látszik a kötet egész kiállításán: szép illusztrációkkal, jól kézbevehető alakú nyolcadrét formájúra gyártották. Az értelmezést pedig Komjáti magyarázatai segítik, amik távolról sem elvont teológiai szövegek, hanem érdekes sztorikat, csodás eseményeket előadó kis esszék. A könyv egyetlen, bár nagyon súlyos hiányossága a krakkói kiadótól származik: annyi benne a nyomtatási hiba, hogy még ma is nagyon nehéz egyes szavakat kihámozni a súlyosan rontott szövegből. Ez azonban az alapvető törekvés célján nem változtat. Komjáti a laikusokhoz kívánta közel vinni „Isten választott eszközének, Pál apostolnak" a szövegeit. Pesti Gábor aztán magát a programot is leíija pontosan: Krisztus akarata volt, hogy minden nép a maga nyelvén olvashassa a bibliát, és „így a paraszt az eke mellett ebből dúdolna, a takács a fonalvetőjével egy ritmusban ebből zömmögne, és az útonjáró ilyen történetekkel könnyítene az unalmán. Ebből lenne a keresztények minden beszélgetése, mert szerinte olyanok vagyunk, amilyenek a mindennapi csevegésünk". Erasmusra ezek szerint nemcsak szavakban hivatkozik, ahogy állítani szokták Pesti Gáborról, hanem — a paraszt, a takács, és az útonjáró ábrázolásában — szó szerint megismétli a nagy humanista 1516-i Újszövetség-fordításának előszavát.6 4 A kötet Bécsben készült kiállítása is mindenkinek való. Kellemes kis nyolcadrét könyv, kedvesen idétlen illusztrációkkal. A címlapon például a Paradicsomban heverésző szakállas Ádámnak egy eléggé korpulens Éva nyújtja az almát. Hasonlóan kezdetlegesek, de megkapóak az egyes bibliai könyvek elején található nagyobb képek és az iniciálék. Itt pedig nyomtatási hibák már nem rontják az olvasás örömét. A kötet mindenben megfelel a fordító céljának. Sylvester János Újszövetség-fordításának első kiadásánál ugyanez a helyzet. Igaz, a nyomtatás hiányosságairól már sokat írtak, de olyan helyes kis iniciálék és nagyobb képek vannak benne, hogy az embernek szinte csak azok miatt is kedve támad végiglapozni a negyedrét alakú kötetet. Aztán ott vannak az éneklésre szánt verses összefoglalások a teológiai magyarázatok mellett. Úgy is lehetne fogalmazni, Sylvester minden eszközt felhasznál, hogy az olvasó szívesen vegye kezébe a szent szöveget. Pontosan az ajánlásban vázolt program szerint jár el. így írja: azért fordította magyarra az újszövetséget, mert a magyarok nagy része nem ismer más nyelvet. Most viszont a török szolgaság réme fenyegeti, ha nem jut a sok vihar között „megváltó menedékhez", vagyis nem tudja a maga nyelvén olvasni Isten Igéjét. Juttassák el tehát az ajánlás címzettjei, Ferdinánd király és a két főherceg a magyarul alkotott szöveget a „keresztény köznép kezéhez". Nagyon rosszul hangzik, de az eredetileg latin „vulgus" szó a köznépet, a községet, a társadalom legalsó rétegét jelenti. Erasmus is használta a kifejezést. Ezt követően viszont nagyon furcsán alakult a helyzet Magyarországon. Míg a reformáció szülőföldjein a bibliák az ősnyomtatványok hatalmas méreteiből zsugorodtak, és már a 16. század közepén tizenkettedrétűek fordultak elő közöttük, itt a reformáció századában éppen fordítva történik. A protestáns bibliafordítások kötetei mind hatalmasabbak. Sylvester első kiadása után mintha eltávolodnának a bibliák a néptől. 6 4 Erasmusnál: LB 6. ** 3.
