Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
BIBLIAOLVASÁS MAGYARORSZÁGON A 16. SZÁZADBAN 1013 Luther működésében azonban az egyházszervezői munka a következő, az 1520-as évek második felében induló fázis. Azt megelőzően viszont, minden különbség ellenére, ő maga is érzékelte a kettőjük fellépésében rejlő hasonlóságot. Nem hivatkozott ugyan Erasmusra; a szabad akaratról kirobbant vitájuk előtt úgy ír a nyilvánosságnak, mintha nem is ismerné a nagy humanista műveit. Luther első tudatos reformátori munkájában, a német nemességhez szóló röpiratban mégis világosan tükröződik a rokonság érzése. A bolond szerepében állítja magát a világ hatalmasai elé. így vesz jogot arra, hogy nagy fontosságú dolgokról „megvetett és alázatos ember" létére szóljon hozzájuk. „Talán tartozom még Istennek és a világnak egy balgasággal" - írja, mert így sikerülhet „udvari bolond"-ként minden elmondania, hiszen „gyakran beszélt már bolond bölcsen és gyakran bolondított meg bölcseket". Konkrétan Luther itt sem Erasmusra hivatkozik, hanem Pál apostolt idézi, aki szerint e világon bolondnak kell lenni ahhoz, hogy bölcs lehessen az ember.3 0 Nem lehetett azonban nem tudnia, hogy a bölcseket szóló bolond alakjával Erasmus leghíresebb és ekkor már régóta legtöbbet olvasott művét, A bolondok magasztalása, azaz a balgaság dicsérete címűt idézi fel.31 Végül is nem adatott meg Luthernek, hogy a világ hatalmasai előtt sokáig álljon a bölcseket mondó bolond szerepében, mert sikerült őket, illetve egyeseket a hatalmasságok közül meggyőznie, és a bölcsek oldalára kényszerítették. Lutherből, az egyház hatalma ellen lázadóból új egyház alapítóját faragták. Ahogy pedig az első reformátor az egyházszervezői munkát megkezdte, lehullottak róla a kezdeti időszak Erasmust idéző gondolatai. * Az egyházszervező feladatát Luther nagyon nehezen vette magára. A habozásán meditálva pedig nemcsak azt a sokszor emlegetett összefüggést kell figyelembe venni, miszerint ő, aki az egész kereszténység megjavításának a szándékával lépett fel, keservesen vette tudomásul a pápaság fennmaradását. Vagy más oldalról nézve: távolról sem az egyházszakadás bekövetkeztén munkálkodott. Az egyházszervezéstől való viszolygását e meggondolásoknál erősebben és közvetlenül befolyásolta az a tény, hogy a szellem szabadságára épített eredeti tanításait komolyan gondolta. Minden egyes keresztény jogát a tanítások megítélésére és a bibliamagyarázat szabadságát Luther a pápasággal szemben hirdette meg, új egyház szervezésénél viszont használhatatlanok az ilyen gondolatok.3 2 így miután kiderült, hogy a hitújítás csupán új egyházszervezetben létezhet, a világi hatalmasok, sőt sok kollégája is mást várt Luthertől. Mert a gyülekezetek vagy a patrónusok — az első reformátor tanítása szerint — elűzték a római katolikus papokat, vagy maguk a papok hagyták abba a „pápás" tanok hirdetését és a régi ceremóniákat, de senki nem tudta, hogy ezután mi történjék. 3 °I. Korint. 3: 18. WA VI. 404. 30 Ez a munkája Erasmusnak először 151 l-ben jelent meg, és 1520-ig tizenhat kiadása volt. Magyarra A balgaság dicsérete címmel szokták fordítani. 32 Luther egyháztanában a változást nem szokták számon tartani, hanem olyan alapon, hogy az egyházról szóló tanításai a műveiben elszórtan találhatók, időben eltérő kijelentéseiből egy egységes rendszert konstruálnak. Ld. összefoglalóan: Beyer, Michael: Luthers Ekklesiologie. (Leben und Werk Martin Luthers. Berlin, 1983.) 93. skk.
