Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
902 BEND A KÁLMÁN Az idézet két naplóföljegyzés azonban fölvet egy kérdést, ami eddig nem került szóba: honnan és mikor kerültek a magyarok Csöbörcsökre? Bay, Pápai és Lippay egyaránt a nép közt élő visszaemlékezést tolmácsolták, miszerint László király telepítette őket Akkermanba, s amikor a török a várost elfoglalta, akkor költöztek mai helyükre. Ráday úgy értelmezte, hogy a Lászlón I. Ulászlót kell értenünk, s a telepítést (vagy inkább idemenekülést) az 1444. évi várnai csatával hozta kapcsolatba. Nagyjából ugyanebben az időben, 1707. március 14-én, egy az erdélyi katolikus státus nevében a Jezsuita Rend generálisához írt levél is foglalkozott a besszarábiai magyarokkal. „Főtisztelendő Atyaságod színe elé járulunk, hogy lelki támogatást kéljünk Európa legvégső határán élő népünk számára. Még évszázadokkal ezelőtt Magyarország dicsőségesen uralkodó királyai néhány ezer főnyi magyar őrséget raktak Besszarábiába, melyet most Kis-Tatárországnak, közönségesen pedig Bucsáknak neveznek, hogy az ottani nemzetek közötti rendre vigyázzanak. Idő múltán azonban, ahogy az emberi dolgok változnak, a magyar uralom megingott, s a török hatalom megerősödött, a törökök császára és a tatárok kánja legyőzte [a magyar királyt), s ők [a Bucsákban élő magyarok) kénytelenek voltak török uralom alá hajolni, de megmaradtak Fekete-tenger menti mezővárosaikban és szállásaikon, és megőrizték katolikus vallásukat. Jóllehet már régebben is, levélben és követek révén megkeresték a magyar papságot és bennünket, hogy küldjünk hozzájuk papokat, akik a kiéhezett népnek az isteni ige kenyerét nyújtsák, mivel azonban a két császár közt háború dúlt, kérésüknek nem tudtunk eleget tenni. Most azonban a könyörülő Isten segítségével a háború elült, s az itteni népekhez visszatért a rég óhajtott béke, miáltal innen, a mi területünkről szabadabb és biztonságosabb út nyílt arra. Ezért buzgó könyörgéssel aira kéljük Főtisztelendő Atyaságodat, méltóztassék írni az osztrák rendtartomány páter provinciálisának, hogy küldjön kipróbált erényű férfiakat ezeknek a kiéhezett lelkeknek megerősítésére . . ."3 2 Az osztrák Franz Joseph Sulzer Havasalföldét, Moldvát és Besszarábiát ismertető három kötetes művében (1782) Martinotti jászvásári olasz misszionáriustól kapott értesülésére hivatkozva ezt íija: „Cetatea Albában vagy másként Akkermanban, Alsó-Tatárországban - úgy mondják - ma is látható egy katolikus templom, amelyet Magyarország királya, László építtetett."3 3 Mindez a néphagyományból került a köztudatba és az irodalomba. Elképzelhetetlen, hogy ne volna valami valóságmagva. A 15. század derekán Magyarország török elleni védelmi övezete messze az ország határán kívül húzódott, s kelet felé, a tatárokkal szemben emelt előretolt bástyák egész a Dnyeszterig terjedtek.34 Ennek a keleti védelmi övnek a kiépítése már Zsigmond uralkodásának a végén megindult, főleg azonban Hunyadi János volt az, aki kormányzó-32 Nicolaus Nilles S. J.: Symbolae ad illustrandam históriám ecclesiae orientális in terris coronae S. Stephani. II. Oeniponte, 1885. 1023. 33 Franz Joseph Sulzer: Geschichte des transalpinischen Daciens, das ist der Walachey, Moldau und Bessarabiens... III. Wien, 1782. 559. Nem pontos magyar fordítása: Molnár János: Magyar Könyv-Ház. III. szakasz. Pozsony, 1783. 422. - P. Gegő Elek: A moldvai magyar telepesekről. Budán, 1838. 88. ésMikecs László: A csángók. Bp. [1941] 91. a „László királyt" Szent Lászlóra vonatkoztatja. 34 A Dnyeszter mentén nemcsak Neszterfejérvár (Akkerman), hanem tőle északra Orhei, melynek nevét a magyar Váihelyből származtatják. (Mikecs), i. m. 91-92.
