Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1097 A minisztérium végleges névsorát véve szemügyre, azt mondhatjuk, hogy Deák Ferenc minisztersége volt a leginkább magától értetődő mind a liberálisok, mind a konzervatívok előtt. Pesten március elején mint miniszterelnököt emlegették, Pozsonyból március 14-én Batthyány küldött Deákért, s addig nem akart a kormány megalakításával foglalkozni, amíg az országgyűlésen való részvételt korábban visszautasító politikus Zalából meg nem érkezik. (Március 13-án, a bécsi forradalom napján a távoli Zsibóról Wesselényi Miklós így írt Deáknak: „Soha nem volt s nem is lesz országgyűlésen emberre annyira szükség, mint reád most Pozsonyban.") Deák március 20-án kora délután érkezett meg az országgyűlés színhelyére, s másnap már azt jelentette a helyben megjelenő Budapesti Híradó, hogy úgy hallják, „tárczát nehezen fog vállalni". A Pesti Hírlap 21-én kelt tudósításán is érződik az aggodalom, mert így ír: „Most minden ember ministeri combinatiókat csinál. Hogy Deák egyik combinatióból sem marad ki, természetes, s reméljük is tiszta hazaszeretetétől, hogy erős kezét nem fogja megvonni a kormányrúd tói. A ministerelnök - fejeződik be a tudósítás — sokat tanácskozik vele, s ezen tanácskozás eredménye csak üdvös lehet." Ezek a megbeszélések nyilván nemcsak a leendő kabinetet, hanem a munkában levő törvénycikkek szövegét is érintették. Batthyány március 22-én már megnyerte Deák beleegyezését, ezt a Klauzálnak írott felkérőlevél kétségtelenné teszi. Az minden bizonnyal az első pillanattól magától értetődő volt, hogy Deák az igazságügyi tárcát kapja. Az országgyűlés örömmel és megnyugvással fogadta Deák kinevezésének hírét. Zala új követe csak ezt követően, a március 23-i esti kerületi ülésen jelent meg először, mert akkorra érkezett meg előző napról kelt megbízólevele. Azonnal felszólalt az ősiség eltörléséről szóló törvénycikk vitájában, s - mint az a későbbiek során oly gyakran történt - meg is győzte álláspontjáról a küldötteket.'1 Deák minisztersége tehát magától értetődő volt. De a kortársak leveleiből vagy emlékirataiból az is egyértelműen kiviláglik, hogy Kossuth Lajos nélkül sem tudták elképzelni az első felelős magyar minisztériumot. A közvélemény Kossuth korábbi tevékenysége nélkül is, csupán az 1847 novemberében megnyílt országgyűlés alsóházi ellenzékének élén játszott szerepe, főleg a felirati javaslat, majd a bécsi küldöttség sikerei — és személyének bécsi fogadtatása! — alapján magától értetődőnek tarthatta kormányra kerülését. Nem lehet kétséges, hogy ez volt Batthyány Lajos véleménye is. Kossuth viszont igen tartózkodóan fogadta ezt a lehetőséget. Bécsben már az országgyűlési küldöttség elutazásának napján, március 17-én elterjedt a hír, hogy Kossuth .jövedelmezőbbnek és biztosabbnak tartván" a szerkesztőséget, nem akar miniszter lenni. Másnap már egy Pozsonyból kelt levél tudatja: „Kossuth nem akar ministeriumba lépni, ő csak ministerialis lapot kíván szerkeszteni. . ." Jóllehet egyik tudósítás sem baráti, Kossuth már idézett emlékezése is megerősíti, hogy nem tartotta egyáltalán magától értetődőnek, hogy részt vegyen a kormányban. Ez a hír a mérsékelt liberálisok és a hozzájuk közelálló konzervatívok körében némi megdöbbenést okozott. Március 20-án 4 Wesselényi levelét Deákhoz 1. Ferenczi Zoltán: Wesselényi Miklós levelei Deák Ferenczhez. Bp. 1904. 49. Deák Pozsonyba hívására: Budapesti Híradó (BpH) márc. 19.; PH márc. 23.;Kónyi i.m. II. 195-205; Varga i. m. 55. Arra, hogy Bathyány Deák nélkül nem alakítja meg kormányát: Lónyay Menyhért - Lónyay Albertnak, Pozsony, márc. 18.; 1. OL Ρ 470. Lónyay es. lt. III. Albert lev. Batthyány és Deák tárgyalásáról: PH márc. 24. Deák miniszterségének fogadtatásáról: PH márc. 28.; az országgyűlésen való megjelenéséről: BpH márc. 25. Deák márc. 30-i beszámolója sógorának: Kónyi i. i. m. II. 205-206.
