Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fügedi Erik: A köznemesi klán szolidaritása a 13-14. században 950
A KÖZNEMESI KLÁN SZOLIDARITÁSA A 13-14. SZÁZADBAN 959 1316 előtt születhetett, valószínűleg a királyi udvarban nőtt fel, s az 1320-as évek derekán vagy végén érhette el a házasságkötési kort, amikor az uralkodó Magyar Pálhoz, Csák Máté halála óta Gimes várnagyához adta feleségül.40 Az 1332-i oklevélben a király elmondja a gersei eseményeket, majd a két Nádasd nembelinek (Lászlónak és Dénesnek) a király és a Korona iránti állhatatos hűségéért és azért, hogy a király hűségén és szolgálatában elpusztultak hereditas-a ne kerüljön ellenséges elemek kezére, az „alább felsorolt" prelátusok és bárók tanácsára és beleegyezésével de speciali gratia et plenitudine regie potestatis ac magnificencia principali Margitot László és Dénes „valóságos örökösévé" tette azok háramlott birtokaiban és azokat neki in perpetuam hereditatem adta, mint akiknek ezek iure naturali et positivo járnának. Bár a magyar jog — mondja az oklevél — ezzel ellentétes, mert csak fiút ismer el örökösnek, ez a jogszokás azonban nem állhat meg a király rendelkezésével szemben. Megjegyezte azt is, hogy ezt a kegyet egyszer már kinyilvánította, felhatalmazta továbbá Margitot, hogy apja és nagybátyja birtokaival szabadon rendelkezzék, és intézkedésének megtámadóit eleve 1000 márka büntetésre ítélte. Az oklevél privilegiális, az „alábbi" prelátusok és bárók alatt a méltóságsorba foglalt főpapok, valamint — az akkori kancelláriai gyakorlat szerint — a nádor, a tárnokmester, a vajda, a sziavon és macsói bán, meg a pozsonyi ispán értendő. Amennyire királyhoz méltó volt a hűsége miatt meggyilkoltak jutalmazása, annyira tarthatatlan volt ez az intézkedés a magyar jogszokás szempontjából, s ezzel I. Károly is tisztában volt. Az első tévedés az a megállapítás volt, hogy a birtokok utódok nélkül elhalt nemesek után háramlottak a Koronára. Károly ezen a címen már 1324-ben Magyar Pálnak adta őket, de a beiktatás ellen Margit másodfokú unokatestvére, Márk fia Pető tiltakozott „azt állítva, hogy a birtokok de iure és de facto őt illetik,"41 amiben teljesen igaza volt. Hallatlan volt az is, hogy a király egy lányt fiúörökössé nyilváníthat, ez nemcsak a szokásjoggal, hanem a józan ésszel is ellenkezett. Az Árpád-korban kiadott szabad rendelkezéseknél a lány csupán átadója a birtoknak férje, illetve fiai részére, amint ezt Szoboszló fia Péter intézkedése bizonyítja 4 2 Az egyetlen nyomós érv a királyi kegy és hatalom teljessége maradt, ami előtt meg kellett hajolni. A prelátusok őszintén támogatthatták az uralkodót, hiszen az Egyház már a 12. század óta jogtalannak tekintette a lányok öröklési jogának korlátozását.4 3 A főurak közül a nádor, Drugeth János idegen származása miatt állhatott a király mellé, a többiek, azt hiszem, csak ex offo. A bizonytalanság érződik azokban az intézkedésekben, amelyeket Károly a két Nádasd nembeli birtokával kapcsolatban hozott. Márk fiát Petőt sikerült 1324-i ellentmondásának visszavonására rábírni és vele az adományt elismertetni.4 4 Az adomány és vele együtt az ellentmondás is meghaladott lett volna a fiúsítás után, Károly azonban meglepő módon egy, három nappal a fiúsítás után kiadott privilégiumban megerősítette az 40 Uo. 136. 41 Zalai. 176. 41 Sztáray 1.9. Szoboszló fia Péter úgy intézkedett, hogy ha egyik lányának nincs fiúutóda, akkor birtokait a másik fiaira kell hagyja, ami 1258-ban meg is történt. *3 Muránk Α.: Az ősiség alapintézményeinek eredete. (Ért. Eckhart F. jogtört. Szemináriumából 8.) Budapest 1938.158. 44 BU III. 185.
