Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Székely György: Koronaküldések és királykreálások a 10-11. századi Európában 905
934 SZÉKELY GYÖRGY A magyar koronázási klenódiumok történetileg kialakult együttesében levő kard nem tartozott az István-kor koronázási jelvényei közé. Olyan régebbi kardok jelenlétét tételezhetjük fel, amelyek mint tárgy vagy legalább mint említés fennmaradtak. Kora miatt nem véletlenül nyerte a Szt. István-kard nevet az a prágai királyi kincstárban őrzött csontmarkolatú viking penge, amely Ulfberht munkájaként 900-950 között (Peter Paulsen szerint 1000 körül) keletkezett a frank birodalomban (már 1355-ben a prágai székesegyházi kincsestárban ,Radius beati Stephani regis Ungarorum" minősítéssel). De ott lehetett I. István és I. András gyűjteményében a talán még régibb — a Kaukázus és a Kárpátok közötti vidékre jellemző, keleti műformájú - ún. Attila-kard, amely a német koronázási jelvények közé került. Tipológiai szempontból akár.Álmos vagy Árpád vezér kardja is lehetett színaranyból készült szablyavereteivel, ez esetben a fejedelmi, majd királyi dinasztia féltve őrzött kincse volt, mígnem Salamon magyar király anyja, az orosz Anasztázia 1063-ban Northeimi Ottónak ajándékozta.23 Arra nézve, hogy mi történt I. István koronázási jelvényeivel a halála és I. András trónralépte közötti politikai és társadalmi megrázkódtatások során, a forrásanyag igen kevés konkrétumot árul el. A legrégibb lengyel krónika, Gallus Anonymus szövege annyit tartott fenn, hogy István „ezen életből eltávozásával Velencei Péter kapta meg Magyarország uralmát". Az ő utódjára Gellért püspök legendája azt a minősítést adj a, hogy „Aba nádorispán, kivetve Pétert, a királyi koronát és a királyi udvart magának bitorolta". Az adatból nem dönthető el, hogy István koronája, vagy Péter eltérő, saját koronája-e az, amelyet Aba megszerzett. De ha István koronája lett volna is, ez nem törvényesítette a német-római birodalom szemében Aba hatalmát, ő csak „a magyarok zsarnoka" Herimannus Augiensis krónikájában, míg Pétert befogadja a német király. Még kevesebbet mondanak a trón váltás formáira a salzburgi Szt. Rudbert-egyház évkönyvei: „A magyarok elűzik királyukat, Pétert. Ovo-t konstituálják." Aba Sámuel valóban nem jelentett politikai törést, ezüst féldénáiján a PANONEIA körirat az istváni hagyományt hangsúlyozza. Első olvasásra megejtő adat szerepel Mügelni Henrik krónikájában, amely szerint Székesfehérváron a császár megkoronázta Pétert Szent István szentségével és méltóságával, és Péter királyt kezével vezette, amit még színesebben ad a 14. századi magyar krónikaszerkesztmény: Székesfehérvárt (Alba, Veyzmburg) a császár birodalmi tisztességgel és széles körű előkészületekkel, a magyarok tiszteletét élvezve, Péter királyt a királyi koronával teljesen helyreállítja, és Szent István király szent jelvényeivel királyi módon díszítve a királyi trónra saját kezével bevezeti. Bár aggályt kelt, hogy ebből sem derül ki éppen a korona Szent István-i volta egyértelműen, az ilyen lehetőségre az mér csapást, hogy az egykorú német krónikás szöveg (az Altaichi Évkönyvek az 1044. évnél) jóval tömörebb: Wizenburgnál a császár Pétert királyi vesszőnyalábokkal (fascibus) iktatja be, és kezével vezetve őt székébe visszahelyezi. A lényeges eltérés arra vall, hogy a későbbi krónikafogalmazók utólagos színezésül bővítették az antikizáló jelvényeket koronává és Szent István-i jelvényekké. Székesfehérvár németül előfordulása és a császári kézzel bevezetés árulja el az eredeti forráshelyet, amire joggal figyelt fel Domanovszky Sándor. De akárhogy volt is, '3 Szt. István-kard: Praha, Hradcany. Klenotnice; I. Deér annotációja a Chronicon rhytmicum Sitticense-hez (E. Szentpétery ed.: SRH Vol. II.) 607. ο.; Zoltán Tóth: „Attila's Schwert" (Bp., 1930) 4-11, 18-9, 25, 29-39, 41-2, 204-8.; Dercsényi Dezső: A román kor művészete (Fülep Lajos főszerk.: A magyarországi művészet története. Szövegkötet. 4Bp., 1970) 15, 18.; László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon 64, 68-9,149., 145. fénykép.
