Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Székely György: Koronaküldések és királykreálások a 10-11. századi Európában 905
926 SZÉKELY GYÖRGY Szilveszter szellemének, sőt megfért II. Henrik eszményével is), akkor Péter a szuverénitás teljességéről mondott le vele a császár javára. Feltűnő mégis, hogy a megbízható német forrásban nem esik szó koronáról. Ha eredetileg pápai függés jele volt a lándzsa, illetve annak látták III. Henrik hívei, akkor a pápához visszaküldés a kötelék szakadásának császári deklarálása volt. A megőrzés viszont a pápai igény további fenntartását jelzi — ez azonban csak VII. Gergelyre állhat meg, az 1045. évi pápaságra alig. Akkor az volt fontosabb, hogy a császári hűbérbe süllyedt Pétert felváltó I. András ellen visszavágásra bíztassák a nagyhatalmú császárt. Besatei Anselm III. Henrikhez intézett levelében, amiben az 1044/49 évek eseményeiből, terveiből formál koncepciót egy műve ajánlásául, ezért jövendölte a császárnak kedvező jelekből a magyar nemzetség félelmét, hamarosan bekövetkező alávetését. Ez az 1046 utáni évek császári haditerv szövögetését sejteti Magyarország ellen.16 Az Ottók uralmának kései szakaszára esik a lengyel államiság átmenete a királyságba. A lengyel urak 992-ben az államegység fenntartása érdekében döntöttek és ez lehetővé tette Mieszko legidősebb fiának, Boleszlávnak (Bolesfaw) három fiatalabb fitestvére kirekesztését, akik apja második házasságából, Dietrich északi őrgróf Oda nevű leányától születtek. A kortárs Querfurti Bruno még a korábbi szervezeti szintből adódó szemlélettel (ún. gentilis megítélési mód) írt ezekről a viszonyokról, nála Boleszláv a polán törzsbéliek hercege (dux Polanorum), a területeket pedig külön-külön szemlélte (terra Sclavorum, terra Polanorum, terra Pruzorum). Ez annyiban hiteles, hogy a 10. századtól ismerjük a polánok (Polanie) erődített telepeit (castra), amelyek egybeesnek a lengyelek állami és egyházi központjaival: Gniezno, Ostrów sziget a Lednica tóban, Poznaií, Kalisz. Ez a törzsi vidék éppen a településhálózat sűrűségével emelkedett a többi lengyel törzsi táj fölé. A polánok törzsi államából társadalmának feudalizálódási üteme alakította ki Nagy-Lengyelország tartományát, de az egész lengyel államot is. Az Ostrów Lednicki, egy hosszú és keskeny tó szigete a 10. század végén fejedelmi palatiumnak adott helyet, amelyet fa-és földsánc védett, mellette iparos népességű suburbiummal. A 10. század vége felé a castrumot felváltotta egy görögkereszt-alapú egyházi épület és egy lakóépület nagy teremmel; kolostor is állhatott a szigeten. A tó két partjára l-l híd vezetett a szigetről. 16 Tóth Zoltán: A magyar királylándzsa történetéhez (Károlyi Emlékkönyv. Bp., 1933) 536-545.; L. Kovács: Die Budapester Wikingerlanze (Geschichtsabriss der ungarischen Königslanzen). (Acta Archaeologica 22, 1970) 323-339.; GedaiIstván: István király denára (Numizmatikai Közlöny, 1971-1972) 25-29. és I. tábla 1. kép; Kovács László: Adalék a LANCEA REGIS feliratú pénz értékeléséhez (előadás, Székesfehérvár 1973. május 14. A magyar pénzverés kezdete ülésszakon); Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteihez (Numizmatikai Közlöny, 1973-1974) 38-39.; Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn vom 1000 bis heute (Bp., 1979) 31.; Hóman Bálint: Szent István (Bp., 1938) 119.; Bálint Hóman: Geschichte des ungarischen Mittelalters I. Β. (Berlin, 1940) 170.; Mathilde Uhlirz: Otto III. Jahrbücher des Deutschen Reiches unter Otto II. und Otto III. Band II. (Berlin, 1954) passim; Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához. 57, 95.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, passim; Josef Deér: Die Entstehung des ungarischen Königtums; Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet 22-3, 94.; Györffy György: István király és műve 75-6, 144-6, 155-7, 522. és 24. b. ábra; Györffy György előadása a koronaülésszakon, 1981. IX. 23.; Annales Altahenses maiores (Albinus Franciscus Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. Tomusl. Bp., 1937) 99^Gunzo: Epistola ad Augienses und Anselm von Besate: Rhetorimachia. (hrsg. von Karl Manitius. Monumenta Germaniae Historica. Die Deutschen Geschichtsquellen des Mittelalters 500-1500. Quellen zur Geistesgeschichte des Mittelalters. II. Band. Weimar, 1958) 97-8.
