Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből (Ism.: Hóvári János) 880

882 TÖRTÉNETI IRODALOM hőse lett. Péter és Aszen felkelése, valamint a bizánciak ellen irányuló 1204. évi 4. keresztes hadjárat következtében a bolgár állam újból kivívta függetlenségét. Az új bolgár állam — a középkori expanziók természetéből következően - ki volt téve a magyar támadásoknak is. Imre (1196—1204) uralkodása alatt a magyar királyok címei közé bekerült a rex Bulgáriáé is. IV. Béla alatt (1235—1270) a magyar királyság megpróbálta kiterjeszteni uralmát a belső trónharcokkal küzdő Bulgária északi területeire. Ebben nagy szerep jutott a halicsi származású Rosztiszlav macsói bánnak, IV. Béla vejének, akinek leányát (a király unokáját) Mihály Aszenhez (1246-1256) adták feleségül. A cár halála után Rosztiszláv a leánya jogán megpróbálta elfoglalni Bulgária északnyugati területeit. V. István alatt (1270-1272) a Halicsból Bulgáriába menekült Jakov Szvetoszlav magyar szolgálatba állva képviselte a magyar érdekeket. A 14. század folyamán a részekre szakadt bolgár állam nem tudta megvédeni magát az egész Balkánt meghódító oszmán törököktó'L Zsigmond király kísérlete 1396-ban csúfos kudarccal végződött. Ezzel évszázadokra megpecsételődött a Balkán s mindenekelőtt Bulgária sorsa. A bolgárok a török elleni harcaikban Magyarországtól vártak segítséget 1526 után a balkáni népek helyzete is reménytelennek tűnt. A Habsburgok csak a 17. század végén tűnhettek úgy fel, mint a bolgárok felszabadítói. A Dunánál megakadt Habsburg visszafoglalással egy időben, a Fekete-tenger felől az oroszok is megkezdték a törökök visszaszorítását. Az orosz csapatok 1829-ben megjelentek Bulgáriában. Ezt követően a bolgárok számára egyértelmű volt, hogy a török uralom alóli felszabadulásukat csak az egyre hatalmasabbá váló Oroszországtól remélhetik. A török uralom öt évszázada során a bolgárok története egybefonódott az oszmán birodalom történetével. A török uralom alatt készült összeírások becses fonásai a bolgár történetírásnak. Nem véletlenül fontos tudományág Bulgáriában a bizantinisztika mellett a turkológia, helyesebben az oszmanisztika. A tragikus körülmények között nemrégiben elhunyt világhírű oszmanista, Bistra Cvetkova Magyarország 14. század végi, 15. század eleji törökellenes harcainak bolgár kihatásait vizsgálja a kötetben szereplő tanulmányában. 1396-ban Zsigmond király előtt a vidini cár, Iván Szracimir megnyitotta Vidin kapuit. Egy másik város, Orjahovo elfoglalásában nagy szerepe volt a városban lakó bolgárok lázadásának. A sikertelen hadjárat után Zsigmond 1403/4-ben egy törökellenes szövetséget hozott létre, amelyben a szerb despota, a bosnyák király és a havasalföldi fejedelem mellett részt vett Konsztantin, a törökök által elhurcolt vidini cár fia, és a tirnovói cár fia, a Magyarországra menekült Fruzsin is. Az oszmán birodalom Timur Lenk támadásának következtében katasztrofális helyzetbe került. A felkelők azonban ennek ellenére sem tudtak jelentős eredményeket elérni. 1413-ban I. Mehmed került ki a birodalmon belüli trónharcokból győztesen, s az ő, majd fia, II. Murád (1421-1451) uralkodása alatt megerősödött újból az oszmán birodalom. Zsigmond vereségei (1428, 1436) után Hunyadi János győzelmei jelentettek fordulópontot a török elleni harcokban. Az ún. hosszú hadjáratban (1443/44) Hunyadi komoly sikereket ért el, a Balkán-hegységig tudott előretörni, felszabadítva Északnyugat-Bulgáriát és Szófiát is. Ezekben a harcokban nagy segítségére voltak a magyar haderőnek a bolgárok is, mint ahogyan ezt a latin forrásokból és az 1948-ban talált, „Murád szultán hőstettei (Gazavat-i sultan Murád han)" című, a hosszú - és a várnai - hadjárat legrészletesebb leírását tartalmazó - török elbeszélő forrásból is tudjuk. A várnai hadjárat alatt Hunyadi megsegítésére siettek a bolgárok. Valószínűleg ezzel áll kapcsolatban az a tahrir defterekből kideríthető tény is, hogy több, a hadjárat útvonalába eső bulgáriai falu lakóit 1444 után a törökök elhurcolták. A várnai kudarc az oszmán birodalomnak balkáni pozíciója megerősítését jelentette, a magyar királyság pedig ezután már nem tudta feltartóztatni a török támadásokat a Balkánon. A török elleni harcok magyar hősei fontos szereplőivé váltak a délszláv népdaloknak, balladáknak. Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Székely János több délszláv ének főszereplője. A magyar hősök nem mindig pozitív szereplői a hősi énekeknek. Ez érthető is, hiszen számtalan konfliktusról van tudomásunk még a török elleni harcok idejéből is, magyarok és szerbek, magyarok és bosnyákok között. A bolgárok általában a hozzájuk közel levő szerb változatokat vették át. Nem érthetünk egyet Elena Ognyanováyal, aki megkérdőjelezi a bolgár hősénekekben szereplő Magyar Fülöp Ozorai Pipoval való azonosítását, mert az általában negatív hősként van ábrázolva. Ez minden délszláv hősénekben így van, mint ahogyan ezt Dávid András az e témakörben írt könyvében kifejtette. (Délszláv epikus énekek, magyar történeti hősök. Novi Sad - Bp. 1978, 308). Ozorai Piponak 1394-ben nagy szerepe volt a Horváti-féle felkelés leverésében, amelyben a szerb és a bosnyák arisztokrácia egyaránt részt vett. Ozorai Pipo nemcsak leverte az ellenszegülőket, hanem nagy vérengzést is csapott. így nem véletlen, hogy Dél-Magyarországon és a délszláv népek között alakját nem övezte a későbbiekben sem szeretet