Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

650 TILKOVSZKY LÓRÁNT A bevezető előadást Mehrmann tartotta, hangsúlyozva annak szükségességét, hogy a Budapesti Munkaközösségben részt vevő államok, élve egészben vagy részben visszanyert cselekvési szabadságukkal, az európai problémák tekintetében ugyanazon kategóriákban gondolkozzanak, és közös állásfoglalásra jussanak. A Páneurópa-mozgalommal szemben, amely épp e hónapban, Berlinben tartja második kongresszusát, változatlanul elutasítólag kell viselkedni, mert az a Párizs környéki békediktátumok igazságtalan határmegvonásainak örökössé tételét szolgálja. De ki kell alakítani a volt Központi Hatalmak közös álláspontját az Európai Egyesült Államok Briand-féle tervével szemben is, amellyel a francia miniszterelnök már 1929 szeptemberében — de még nem hivatalos javaslat formájában — előállt, s amely szintén Franciaország európai politikai hegemóniára törekvése jegyében keletkezett, egy „keleti Locarno" — a keleti határok örökös voltának elismertetése — veszélyét rejtvén magában. Mehrmann hangot adott azon meggyőződésének, hogy Európa újjárendezésének egy korszerű Mitteleurópa-gondolatból kell kiindulnia. A Páneurópa—Mitteleuropa problematikát Loesch referátuma a már korábbról ismert felfogásban ismertette, majd Krisztics referátuma következett a Briand-tervről. A vitában felszólaló Riedl és Gratz egyetértettek Krisztics javaslatával, hogy ti. a Briand-terwel kapcsolatban Németországnak, Ausztriának, Magyarországnak és Bulgáriának egységesen kell állást foglalniuk, mégpedig nem elutasítólag, mert az egy újabb ellenséges gazdasági bekerítőpolitikát válthatna ki, hanem a revízióhoz mint feltételhez kötve a csatlakozást. Ugyanakkor a szóban forgó országoknak meg kell valósítaniok gazdasági tömörülésüket, a világháború alatti ilyen irányú előmunkálatokra támaszkodva: kedvezményes vámokat vagy teljes vámszabadságot biztosítva egymás közti forgalmukban, s az így megszervezett Közép-Európából kiindulva minél több állammal kötendő kétoldalú preferenciális kereskedelmi egyezmények útján kellene fokozatosan és folyamatosan közelíteni egy európai gazdasági unió felé. Ebben helye kell hogy legyen Angliának és egy „pacifikált" Oroszországnak is. Míg azonban Riedl azon a véleményen volt, hogy mindenekelőtt az iparilag fejlett, az agrártermékek felvételére alkalmas piacot jelentő nyugati államok bevonására kellene törekedni, Gratz a keleti agrárállamok felé is szükségesnek tartotta az egyidejű orientálódást, mert ezek részvétele a gazdasági kooperációban ellensúlyt képezhetne Franciaország izolációs terveivel szemben. Pékár viszont azon véleményének adott hangot, hogy a legfontosabb Németországnak - Franciaországgal szemben — Olaszországhoz való közeledése volna. Ismételten visszatért a vita során erre a témára, óvatosan célozgatva egy német-olasz-osztrák-magyar blokk jelentőségére, aminek kialakításában Magyarország érdemlegesen közreműködhetne. A vita résztvevői felismerték, hogy egy ilyen blokk létrejötte Csehszlovákia helyzetét rendkívül kényessé tenné; de csak egyedül Gratz nyilatkozott úgy, hogy ő Csehszlovákiát nem elszigetelni, hanem a gazdasági kooperációba bevonni akarná, s a csehszlovák-magyar viszony javulását szeretné. Amilyen izgalmas volt ez a vita, annál érdektelenebb ül hallgatták Horváth referátumát a háborús felelősség kérdésében folytatott munkálatok helyzetéről. Több felszólaló is kételyét fejezte ki aziránt, hogy ez a témakör, amely eddig oly nagy súllyal szerepelt a Budapesti Munkaközösség tanácskozásain, nem merült-e ki, nem veszített-e jelentőségéből, s egyáltalán, vezethet-e valamilyen kézzelfogható eredményre? Draeger felszólalása igyekezett cáfolni e nézeteket, hangsúlyozva, hogy a világ közvéleményének „megtisztítása" változatlan fontosságú feladat. Szorosabb kapcsolatot kell azonban találni az aktuális politikához, s az 1928. évi Kellogg-paktumra való tekintettel — amely a nemzetközi