Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 647 sikerült az együttműködés előzetes biztosítása; a dunai hajózás kérdésében a legkövetkezetesebben harcoló magyarok a Duna-bizottságban, valamint a Népszövetség közlekedéspolitikai bizottságában is nélkülözni kénytelenek a szolidáris támogatást. A háborús felelősségre alapított békeszerződések megingatására, a revíziójuk szükségességének propagálására folytatott szívós munka eredményét látta tükröződni abban, hogy a Budapesti Munkaközösségnek nagyszámú tekintélyes személyiséget sikerült megnyernie a legkülönfélébb — így a szabadkőműves — kapcsolatok felhasználásával a semleges és győztes országokban a békerevízió gondolatának. Neves tudósok és publicisták hosszú sora mellett, akik közül többeket magyarországi és németországi meghívásokban is részesítettek, különösen nagy reményeket fűztek olyan politikusokhoz, mint Angliában Lloyd George, Franciaországban Joseph Caillaux. Az angol liberálisok és munkáspártiak, valamint a francia radikális szocialisták körében, úgy vélték, a revízió ügye támogatásra találhat. A legnagyobb szenzáció azonban a Rothermere-akció volt: a világ e nag} befolyású sajtófejedelme 1927 júniusától kezdve nagy feltűnést keltő cikkekben kiállt a magyar revíziós igények mellett, s a július 27-én megalakult Magyar Revíziós Liga megindította kampányát - elsősorban Csehszlovákia-ellenes éllel — a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek magyar többségű határ menti területei visszaszerzésére. (A nem magyar többségű területrészeket népszavazással kívánták később szintén birtokba venni). A Budapesti Munkaközösség úgy foglalt állást a magyarok e tőle függetlenül előkészített hatásos különakciója ügyében, hogy legalább ezentúl gondoskodjanak a többiek informálásáról további lépéseik felől. Egyébként az volt Mehrmann véleménye, hogy a magyaroknak a Rothermere-akcióval elért nagy propagandisztikus sikere hasznára válik a Budapesti Munkaközösségbe tömörült többi ország revíziós törekvéseinek is: „a magyar urak lord Rothermere érdekeltté tételével a diktátum-határok revíziója iránt, egy jelentőségteljes lépést tettek előre a mi egész revíziós mozgalmunk számára." Mehrmann fájlalta, hogy az eddigi félévenkénti ülésezésről évenkénti ülésezésre térnek át, s hogy szűkíteni kell azok programját. De belátta, hogy célszerű lemondani olyan feladatkörökről, amelyek túlságosan messze vezetnek, vagy amelyek tekintetében más szervezetek kielégítő munkát végeznek. Maga ajánlotta, hogy a jóvátételi és az azzal kapcsolatos gazdasági és pénzügyi kérdések komplexumától a Budapesti Munkaközösség tartsa távol magát. Ragaszkodott viszont a leszerelés kérdésében és a katonai ellenőrzés teljes megszüntetése érdekében folytatandó propaganda feladatköréhez, ahol Montgelas, ill. Tánczos tábornokok személyében kiváló szakértők állnak rendelkezésre. Ragaszkodott a dunai hajózás kérdése napirenden tartásához is; ezen az ülésszakon Donle javaslatát vitatták meg a folyó műszaki kiépítésének politikai vonatkozású feladatairól. A Budapesti Munkaközösség tevékenységében a háborús felelősség kérdésében folytatott propaganda meg kell hogy tartsa korábbi súlyát és kiterjedését; Mehrmann, aki a Külügyi Hivatalt is megmozgató Loesch-sel dacolva, nem volt hajlandó Lukács mellőzésére, előadta Lukács azon gondolatát, hogy a Vatikánt kellene döntőbírói szereppel felruházni a háborús felelősség kérdésében. Mehrmann személy szerint, protestáns létére sem lenne ez ellen, de nem tudja, „a protestáns lakosság tömegei nem látnák-e ebben a pápaság újra felemelkedését világbírói szerepre, és ezért nem utasítanák-e el e gondolatot". A revízióért folyó küzdelem szempontjából az ülésszakon mérlegelték a német békeszerződés Clemenceau-féle, a magyar békeszerződés Millerand-féle kísérőlevelében, illetve