Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
642 TILKOVSZKY LÓRÁNT vei történt visszaélésre; Mehrmann felvetette egy népjogi újjárendezés tervét, amelyhez az Arbeitsausschuss Deutscher Verbände ügyvezetősége vezető munkatársának, Kari Emil Mangoldtnak a Deutscher Rhein Verein megbízásából készített tanulmánya szolgálhat kiindulásul. El is határozták egy háromtagú bizottság (Horváth, Krisztics, Mehrmann) kiküldését e kérdés tanulmányozására, amely a propagandabázis kiszélesítésével kecsegtetett. Elhatározták azt is,hogy fokozzák a népszerű formájú propagandát általában is, de különösen a nők és az ifjúság körében; Montgelas ehhez egy 20 tézisből álló „katekizmust" készített, amelyet megvitattak, és vezérfonalként fognak használni. A bizottság ülésének napirendjén szerepelt továbbá német részről Montgelas tábornok, magyar részről Tánczos tábornok beszámolójának meghallgatása, a genfi leszerelési tárgyalásokról s azok problematikájáról.3 8 A kisebbségi kérdéssel foglalkozó, Teleki Pál elnöklete alatt álló bizottság ülésezését megelőző este incidens támadt a német és a magyar delegáció között. Loesch felháborodottan kifogásolta, hogy magyar részről nem kívánják a tárgyalásokba bevonni a magyarországi német kisebbség volksdeutsch mozgalmának vezetőit, Jakob Bleyert és Guido Gündischt, jóllehet ő Lukács útján ilyen irányú kívánságot terjesztett az ülésszak magyar szervezőihez, s nem kapott semmiféle olyan értesítést, miszerint e kérést nem akceptálnák. Kiderült azonban, hogy Lukács a kérést nem is továbbította, mert a német delegáció efelől megkérdezett vezetője, Hintze eleve azon a véleményen volt, hogy mivel a budapesti ülésszak napirendjén a kisebbségi kérdés nemzetközi fórumokon való mikénti képviseletének témája szerepel, nem pedig konkrétan a magyarországi német kisebbség kérdése, ezért e kisebbség képviselőinek bevonását felesleges szorgalmazni. Teleki, aki később Brunsnak részletesen is kifejtette, hogy Bleyer és Gündisch irányzatát az országra nézve aggályosnak tartja, kijelentette, hogy amennyiben a német delegáció magáévá teszi Loesch kívánságát, ő visszalép a bizottság ülésének vezetésétől. Loesch is távozását helyezte kilátásba, ha Teleki nem enged. Hintze ekkor azzal a javaslattal állt elő, hogy Bleyer és Gündisch jelen lehessenek a bizottság ülésén, de ne szólalhassanak fel. Teleki ebbe nem egyezett bele, hanem azzal az ellenjavaslattal élt, hogy a nevezett kisebbségi vezetők az ülés helyett az azt követő bankettra kapjanak meghívást. Ezt Loesch végül is elfogadta, de súlyos presztízsveszteségnek könyvelte el, amiért mindenekelőtt Hintzét és Lukácsot okolta. Teleki határozott kívánságára megállapodás történt abban, hogy a magyarországi németség konkrét ügye nem tartozik a Budapesti Munkaközösség témakörébe; legfeljebb kötetlen megbeszélések keretében hozható szóba az egyes ülésszakok befejeztével, amelyekre esetleg kisebbségi vezetőket is meghívhatnak, de homályban maradt, hogy ezek a volksdeutsch irányzat képviselői lesznek-e? Felmerült az a gondolat is, hogy a Dunamedence német és magyar kisebbségeinek vezetői üljenek esetleg egyszer össze.39 A kisebbségi bizottság ülése — ilyen előzmények után - feszült légkörben folyt le. Magyary professzor referátuma, amely a Népszövetség elé kerülő kisebbségi panaszok ügyében folytatott eljárással és annak szükséges reformjával foglalkozott, ünnepélyeser felszólította Németországot, hogy miután szeptember 8-án belépett a Népszövetségbe, és "PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Mehrmann jelentése az 1926. október 7-10-i budapesti ülésszakról. "PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Schoen követ magánlevele. Bp. 1926. október 13.