Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - Fischer; C.: Az NSDAP SA szervezete; az egyszerű tagok társadalmi és ideológiai háttere a harmincas évek elején 614

614 FOLYÓIRATSZEMLE őrizni a törvényhez való hűség látszatát, és ha a BI belebonyolódik törvénytelen tevékenységekbe is, ezeknek semmiképpen sem szabad kiderülnie. Ezért nem csoda, hogy a BI elkezdett nyomozni a saját tevékenységét bírálók után. Ezzel azonban precedenst teremtett, és a következő ötven évben a nyilvános ellenvéleménytől való félelem fontos, ha nem éppen központi kérdése lett az FBI belbiztonsági politikájának. Ha egyszer meggyőződtek arról, hogy egy hadművelet „biztonságos", ráadásul értékes, felhasználható információkat nyújt, a törvényesség kérdése szóba sem került többé. így 1924-ben Stone rendelete arra késztette ugyan a ΒΙ-t, hogy hagyjon fel az agresszív hírszerző hadműveletekkel, nem szabott gátat a politikai tevékenységek felülvizsgálatának. 1924 és 1936 között, amíg F. D. Roosevelt titokban hatálytalanította Stone rendelkezését, az FBI fizetett informátorokkal figyeltette a liberális és radikális politikai és munkásszervezeteket. Az I. világháborúban való amerikai részvétel adta meg az első lökést a politikai élet felülvizsgálatára, és 1924-re teljesen kiépült az ezt ellenőrző apparátus. A múltban a kongresszus hiába is próbálta megtiltani az FBI-nak, hogy legális politikai szervezetek után nyomozzon, de talán ma gátat lehetne ezeknek a tevékenységeknek szabni — véli a szerző. (The Journal of American History Vol. 68. No. 3. December 1981. pp. 560-579.) Β. Β. C. FISCHER: AZ NSDAP SA-SZERVEZETE, AZ EGYSZERŰ TAGOK TÁRSADALMI ÉS IDEOLÓGIAI HÁTTERE A HARMINCAS ÉVEK ELEJÉN A húszas évek végén, a harmincas évek elején az NSDAP a német szélsőjobboldali pártok közül agresszív dinamizmusával tűnt ki, amely elsősorban félkatonai tevékenységben nyilvánult meg. Általánosan elismert tény, hogy a rohamalakulatok (Strumabteilungen - SA) igen fontos szerepet játszottak a nácik hatalomra jutásában, majd 1933 zavaros hónapjaiban a megkaparintott hatalom megszilárdításában. A weimari köztársaság utolsó éveiben az SA utcai tevékenysége jelentette a német fasizmus terjesztésének legfontosabb tényezőjét. Hitler hatalomra jutása után az új kormány az SA segítségével a központilag irányított erőszakot helyi megmozdulásokkal párosíthatta, így fizikailag távoh'tva el az NSDAP totális hatalma kiépítésének útjában álló köz- és magánintézményeket. Az SA tevékenységét már alaposan tanulmányozták, vizsgálták a vezetés ideológiai és szociális hátterét, ugyanez azonban nem mondható el a szervezet tagságáról, bár ez annál is inkább fontos lenne, mivel az SA önálló tömegmozgósító képessége egy időben meghaladta a pártét. Az SA önkéntes szervezet volt, és - legalábbis 1933 januárjáig - bárki bármikor szabadon be- és kiléphetett, így a vezetőknek elkerülhetetlenül nagy figyelmet kellett fordítani a tagság szándékaira, hangulatára. Az SA elsó'sorban a fiatal munkanélküliek köréből toborozta tagjait Legkomolyabb ellenfele Németország Kommunista Pártja volt, amely — 1933 januárjáig többször is úgy tűnt -, az SA-nál nagyobb sikerrel szervezkedik ebben a közegben. Az SA vonzóerejének egyik fő oka kétségtelenül az általa nyújtott anyagi és szociális juttatásokban keresendő. A döntően félkatonai jellegű SA és a bürokratikus NSDAP között már 1933 előtt is voltak nyílt válságok, de az SA-vezetés náci ideológiai elkötelezettsége miatt ez nem vezetett teljes szakításhoz. Az SA tömegei ideológiai hátterének felmérését megnehezíti a szűkös adatbázis. Annyi bizonyos, hogy az egyszerű tagokat nem annyira az ideológiai kérdések foglalkoztatták, mint az erőfitogtatás, az erőszak alkalmazásának lehetősége. A harmincas évek elején az NSDAP választási sikerei kétségtelenül megnövelték az SA vonzerejét, de 1932 júliusában a náci párt nem tudott abszolút többséget szerezni, s ez az SA válságához vezetett. 1932 augusztusától a 455 ezer főnyi tagság száma lassan csökkenni kezdett, s egyre kevesebb volt az új jelentkező is. A válság kibontakozását azonban Hitler kancellári székbe kerülése megállította. 1933 januáija után az SA-ba özönlöttek az emberek; sokan közülük más félkatonai szervezetek tagjai voltak.